Talán nincs is olyan ember, aki év elején ne gondolkodna azon, hogy itt a célok megfogalmazásának ideje! Hogy itt az ideje a változásnak, változtatásnak.
Az újévi fogadalmak, célok, ugyanolyan szerves „tartozékai” az évkezdetnek, mint a lencse, vagy a szilveszteri pezsgős koccintás. Ha mást nem is, de a sokszori csalódás miatt sokan megfogadják azt, hogy ezután semmit nem fogadnak meg az év kezdetén…
Vajon miért olyan nehéz a változás? Miért van az, hogy sokadszorra is nekifutunk egy célnak, de néhány hét után feladjuk? Vajon hol lehet a hiba, ami miatt sorozatban éljük a kudarcot, hogy aztán végképp feladjuk?
Mielőtt elkezdenénk magunkra mutogatni, hogy „mert én egy gyenge, lúzer vagyok”, vagy nekiállnánk a külvilágot, a körülményeket hibáztatni, engedjük meg magunknak azt a luxust, hogy tudatosan a dolgok mélyére nézünk. Kemény önmarcangolás, és kifele mutogatás nélkül.
A cél meghatározása
A sikerhez elengedhetetlen a célok kitűzése. Viszont ha ez a cél nem megfelelő, nincsen pontosan meghatározva és világosan felépítve, szinte borítékolható a kudarc.
Saját cél
Talán a legfontosabb, hogy a cél valóban a sajátunk legyen. Könnyen rávághatjuk, hogy hiszen én tudom, hogy mi a célom, attól még nem biztos, hogy valóban a lelkünk mélyéből érkezik.
Fontos, hogy soha ne a kritika alapján válasszunk célt!
Ha például állandóan azt halljuk a párunktól, hogy fogynunk kellene, nem biztos, hogy az valóban a mi célunk is.
Ha például azt halljuk az anyukánktól, hogy kicsit többet kellene takarítani vagy éppen főzni, nem biztos, hogy a több takarítás vagy a napi főzés bevállalása a saját célunk.
Ha a barátaink győzködnek, hogy tőzsdéznünk kellene, mert az hozza el az anyagi gyarapodásunkat, nem biztos, hogy az a cél, hogy megtanulunk tőzsdézni, valóban megfelelő cél lenne.
Ne megfelelni akarjunk, hanem a saját belső hangunkra hallgatva változni és változtatni! A megfelelési kényszerekre és félelmekre alapozott célok szinte biztosan a feladáshoz vezetnek.
Hol van a cél?
Mindenkinek megvan az úgynevezett komfortzónája. Amiből bizony csakis energia befektetéssel lehet kilépni.
Viszont nagyon nem mindegy, hogy hova…
Úgy szoktam ezt a klienseimnek magyarázni, ahogy a mellékelt ábrán látható:
Van a komfort zónánk. Ebben kényelmes, itt többé – kevésbé biztonságban érezzük magunkat, ismerjük, rutinból cselekszünk. Itt tartózkodva viszont nem igazán történik változás, fejlődés.
Ezt körülveszi egy tágabb tér, vagy lehetőség mező. Ezt nevezem fejlődési zónának. Valójában itt van lehetőségünk a fejlődésre, a tartós változások elérésére. Az ide kitűzött célok reálisak, és bár energiabefektetést igényelnek, de elérhetőek! Ezért érdemes erre a területre célozni!
Ezt a teret körülveszi a következő szint, amit stressz zónának nevezek. Ebben a térben mozogva olyan szintű stressz jelentkezhet, aminek hatására az ember automatikusan visszarohan legtöbb esetben a komfort zónájába. Vagyis ha túl nagy, erőinket sokszorosan meghaladó célokat tűzünk ki, akkor ezek nagyon nehezen elérhetőek. Igaz, hogy néha képesek vagyunk óriási energiabefektetésre, de sajnos ez az emberek többségénél csakis akkor következik be, amikor valamilyen krízishelyzet beköszönt az életükbe.
Vagyis: légy realista optimista! Mérd fel az aktuális állapotodat, határozd meg a komfortzónádat, és egy picit lépj ki belőle! Hidd el, hogy a pici sok esetben sokkal – sokkal több, mint a hatalmas. Mert egy hatalmas cél kitűzése olyan nyomás alá helyez, amitől fejvesztve menekülsz vissza a biztonságos, de unalmas komfort zónádba. Viszont a sok kicsi sokra megy elven, apró kis célokkal, nagyon is messze el lehet jutni!
Persze, ha erőt érzünk hozzá, akkor a stressz zónába is célozhatunk. Akkor viszont nagyon fontos észben tartani: a nagy célok és a szűkös határidők nem férnek össze.
Mennyire strukturált a cél?
Fontos, hogy mennyire felépített a célunk! Határidők, tervek, teendők nélkül inkább csak álmokról, nem célokról beszélünk. És bár nagyon jó álmodozni, ha az álmokat nem tudjuk konkretizálni, vagyis felépített célként definiálni, akkor az álom csak álom marad. Legyen bármilyen szép, vagy magasztos…
Tudjátok, a sikerhez nagymértékben hozzájárul a tervezés.
Biztosan éltél már át olyat, hogy egy ötlet alapján elindultál, mindenféle tervezés nélkül, és utána csak kapkodtad a fejed, végül az ötletből nem lett semmi.
Vegyünk egy egyszerű példát. Saját, belső, lelked szerinti vágyad, hogy fogyjál. Nem azért, mert úgy jobban mutatsz a fotókon – bár ez is lehet motiváció, de általában kevésnek bizonyul, főleg a photoshop korszakában :)… Hanem mondjuk azért, mert egészségesebb szeretnél lenni, szeretnél magasabb csúcsokat meghódítani, szeretnéd tartani gyermekeiddel a tempót, vagy éppen szeretnél még az unokáiddal kergetőzni…
Tehát az első fontos lépés, ahogy már írtam, a saját cél megtalálása. A következő lépés, a reális, konkrét, strukturált cél felépítése.
Az kevés célnak, hogy „idén fogyni fogok”. Helyes az, ha meghatározom, hogy mennyit (reálisan!) és mikorra (szintén reálisan!). Például: „év végére leadok 5 kilót” (és ha ez elég, azt is hozzá lehet tenni „.. és tartom az elért súlyom”).
Tervezés fontossága
És jön egy nagyon – nagyon fontos rész, amit sokan elfelejtenek megtenni. A célhoz szükséges tervek, teendők leírása és a cselekvés! Ez mindig nagyon egyéni, hogy milyen módon szeretnénk elérni, de:
- Ha egy bizonyos diétát akarsz tartani, előre töltsd fel a hűtődet a szükséges alapanyagokkal, táplálékokkal. Főzz meg előre, csomagolj minden nap magadnak. Soha ne bízd az akaraterődre! Ha nagyon éhes leszel, és nincsen semmi előkészítve, kieszed a fél hűtőt, éppen azt, amit találsz, vagy megveszed a legócskább kajákat, amiket pont el akartál kerülni! A tervezés, előkészítés fél siker!
- Ha mozogni szeretnél (nagyon ajánlott :)), döntsd el, hogy mi lesz az, mi az, ami a legreálisabb számodra (ne éppen oda menj, ahová a barátnők hívnak). Biztosítsd hozzá az eszközöket, ha szükségesek (futócipő, bakancs, súlyzó, bicikli…). Jelöld ki a naptáradban azt az idősávot, amikor csakis ezzel foglalkozol. Mindegy, hogy esik vagy fúj, és hogy éppen kinek – milyen baja van. A legritkább esetben van az, hogy valami rendkívüli ezt felülírja.
- Kövesd a fejlődésed! Ez nem azt jelenti, hogy naponta ráálsz a mérlegre! Hanem mondjuk minden hétfőn reggel.
- És talán a legfontosabb: gondolkodj józanul, ha szükséges, kérj segítséget! A mindenféle csodabogyók és ígéretek nem reálisak! Magában egy tablettától még senki sem fogyott le tartósan, főleg úgy, hogy tartotta volna a súlyát. Tudd, hogy pénzért sajnos sok ember sok mindent képes állítani… Hallgass a józan eszedre, a természetre, és higgy abban az alapigazságban: eredményt elérni csakis energiabefektetéssel, az arany középúton haladva lehet.
Nem szeretném tovább ragozni, hiszen már sokan, sokszor írtak róla. A lényeg tehát a célokkal kapcsolatban:
- legyen saját cél
- legyen reális cél
- legyen strukturált, felépített, jól megtervezett, előkészített cél
SMART célok
Az érdekesség kedvéért írom le azt a technikát, amit angol és német nyelvterületen egyaránt használnak, ha célok meghatározásáról van szó. Mérnök és közgazdász lelkületűek előnyben :). Jó, ez csak vicc, mert lehet, hogy sokaknak segít…
A SMART célkitűzés tulajdonképpen pont azt foglalja magában, amiről eddig beszéltem. Talán csak még strukturáltabban.
Szóval akkor jó a cél, ha:
S – „Specific” / „Spezifisch” – vagyis konkrét, egyértelműen megfogalmazott.
M – „Measurable” / „Messbar” – vagyis mérhető.
A – „Achiavable” / „Ansprechend” – vagyis elérhető, németül vonzó (ami nem vonzó, nem is törekszünk rá, hogy elérjük…).
R – „Relevant” / „Realistisch” – vagyis lényeges, reális.
T – „Time – based” / „Terminiert” – vagyis időhöz kötött, ütemezett (fix dátum, hogy mikorra szeretnénk elérni).
Bár sok művész lelkű embernek ez túl kötöttnek tűnik, de nem árt megszívlelni! Hiszen sokszor pont azért nem érünk el változást, mert szélsőségek között mozgunk: vagy semmit nem tervezünk, céltalanul lebegünk, vagy pedig túl szigorú keretek között mozgunk. Alapigazság, hogy az igazság mindig középen van :).
A célhoz szükséges energia
Bármilyen változáshoz energiára van szükségünk. Ez törvény. Energiabefektetés nélkül semmi az égvilágon nem fog változni.Már a gondolatokhoz is energia szükséges. De ahhoz, hogy ezekből a gondolatokból cselekvés legyen, természetesen még több energiára van szükségünk.
Van olyan állapot, amikor még gondolkodni sincs erőnk. Amikor érezzük, hogy nagyon is változtatni lenne érdemes, mert nem érezzük jól magunkat a bőrünkben, de még a konkrétumukat sem tudjuk megfogalmazni.
Aztán van az az állapot, amikor gondolatban, sőt már írásban is lefektettük a célokat, meghatároztuk a tennivalókat, és valahogy mégsem megy.
Mert hiányzik az energia…
Energiát sokféle módon tudunk nyerni. Evéssel, alvással, légzéssel, sportolással, lelkünknek kedves tevékenységekkel… És bár ezek nagyon fontosak, hasznosak, és sokszor lendítenek rajtunk, jó ha tudjuk, hogy van valami, amivel a belsőnkből szabadíthatunk fel nagy mennyiségű energiát.
A legnagyobb energiarablók, amikben gyakorlatilag óriási energiák vannak lekötve: az átélt érzelmi traumák lenyomatai, a negatív meggyőződéseink és az önáltatásaink vagy hazugságaink.
Ezeknek a fenntartása elképesztő energiákat képes felemészteni és bezárni. Képzeljük csak el, mennyi energia szükséges ahhoz, hogy egy negatív meggyőződésünket fenntartsuk! Hiszen lehet, hogy az élet időközben mást is mutat, felcsillanthatja, hogy talán mégsincs igazunk, az adott meggyőződés hamis, de mi igenis ragaszkodunk hozzá. Még több energiabefektetéssel bizonyítjuk magunknak, hogy a régi „jó” meggyőződéseink igazak, cáfolva a valós történéseket!
Vagy milyen sok energiát emészt fel az, hogy fenntartsuk a kis képmutatásainkat, hazugságainkat, önbecsapásainkat. Hiszen állandóan résen kell lenni! Tudni, hogy kinek – mit mondtunk, kinek mit kell mondanunk (pl. hogy megfeleljünk!), hogy saját magunkkal szemben éppen mit is játszunk… Elképesztő energiák, amelyeket felszabadítva máris sokkal könnyebb lenne értékes és értelmes célok érdekében cselekedni.
De van megoldás…
Ez természetesen nem mindig könnyű. Hiszen lehet, hogy évek óta műveljük, nem éppen nagy sikerekkel, de valahogy túlélünk… Ha most feladnánk ezeket a játszmákat, elfojtásokat, „megmentő” önáltatásokat, félünk, hogy kiderülne az igazság… Ami csak a saját félelmeink miatt lehet rémisztő. Esetleg nem ismerünk még más utat, félünk szembenézni, tanulni.
Mindez természetesen nem azt jelenti, hogy nincsen másik út! Hogy nincsen egy jobb, könnyebb, sikeresebb út! Csak merni kell változtatni, segítséget kérni, ha nem megy. Akár kineziológus, akár coach, akár pszichológus, de sokszor még egy igazi jó barát is segíthet. Aki nem együtt sír velünk, és együtt szidja a nehéz körülményeinket, hanem figyelmesen meghallgat, és gondolkozásra késztető kérdéseket tesz fel.
Minden változáshoz az elhatározás a legfontosabb. De hiába a szilárd elhatározás, ha nincsen bennünk energia a megvalósításra. És a legtöbb energia úgy érhető el, ha felszabadítjuk a saját magunkban megrekedt, lekötött energiánkat.
Úgy is mondhatnám: ha kiszabadítjuk a lelkünket a rápakolt tömegek alól. Mert ha levesszük a súlyokat, az nem eltűnik, hanem megértés által a lélek energiájává alakul. Hiszen már Einstein óta tudjuk, és tömeg – energia ekvivalenciának nevezzük: a tömeg és az energia arányosak egymással. Vagyis minél nagyobb súlyokat teszünk le, annál nagyobb energiát szabadítunk fel :).
Kezdjük most másképp a változást, változtatást! Szabadítsuk fel a lekötött energiáinkat, keressük meg a szívünk szerinti célt, majd tervezzük meg. A sikert így még elkerülni sem lehet. Csakis elérni :).
