határok

Határok

Határok nélkül elveszünk. Paradoxon, hogy az ember tulajdonképpen határtalan, a szelleme végtelen, viszont ha itt, a földi létben nem húzza meg a határait, elfogyhat. Átengedheti energiáit, valódi lényegét, az uralmat önmaga fölött valaminek, vagy valakinek. Van egy mély meggyőződésünk, hitünk: ha jó emberek vagyunk, és csak adunk, akkor tisztelni, becsülni és szeretni fognak bennünket. Hozzuk…

doboz

Dobozokba zárt világ

Néha úgy tűnik, mintha tényleg léteznének különböző óriás dobozok, melyekbe az emberek be vannak zárva a saját gondolataikkal, meggyőződéseikkel, a saját hitrendszereikkel, a saját kis igazságukkal. És ezek között a dobozok között egyszerűen nincsen kapcsolat, nincsen átjárás. Mindenki csak pakolja a saját kis dobozát a meggyőződéseinek megfelelő további gondolatokkal, eszmerendszerekkel, abszolút „igazságokkal”, betonbiztos bunkert építve…

ítélkezés

Ítélkezés

Sokszor bele sem gondolunk abba, hogy milyen gyakran hagyja el szánkat ítélkezés. Anélkül, hogy a tények vagy a tudás birtokában lennénk, kinyilatkoztatunk, bíráskodunk, hangoztatunk. Tudni vélünk olyan dolgokat, amit talán nem is tapasztaltunk, nem is ellenőriztünk, nem néztünk utána. Még mielőtt azt mondanánk, hogy „én bizony soha”, tegyük a kezünket a szívünkre, és gondoljuk csak…

fagyott pillanatok

Jégbe fagyott pillanatok

Mindannyian megélünk pillanatokat, perceket, órákat, esetleg napokat, amikor olyan, mintha befagytak volna a gondolataink, az érzéseink, a cselekedeteink. Bántó szavak, tettek, átélt krízisek, tragédiák kapcsán egy időre átélhetjük ezt a fagyott, szinte megsemmisítő állapotot. Ez a lélek sötét éjszakája, amikor nem látjuk a fényt, nem érezzük a meleget, amikor jégpáncél borítja be szívünket. Ilyenkor csak…

fogadalmak

Újévi fogadalmak

Év elején mindenki menetrendszerűen célokat ír, fogadalmak sűrűjében próbál elindulni. Van, hogy őszinte elhatározásból, van, hogy kényszerből, van, hogy bűntudatból, és van, hogy divatból. Mert ezt szoktuk… Aztán eltelik pár hét, és valahogy nem működik az egész. És jön az újabb bűntudat, az önmarcangolás, a „még erre sem vagyok képes” mantrázása. Vagy éppen a kifele…

advent

Advent – Vágyakozás és várakozás

Az advent szó eljövetelt jelent. Nem biztos, hogy a mai rohanó világban egyáltalán elgondolkodunk azon, hogy milyen szent időszak is ez – az Isten, az isteni eljövetele utáni vágyódás, várakozás és végül egyfajta beteljesedés időszaka. Várakozni valamire azt is jelenti, hogy valamifajta hiányban élni. De ugyanúgy a várakozásban felsejlik a remény is, hogy ez a…

szerelem

Első szerelem

Első szerelem – nem álom, hanem maga a valóság. A téma tényleg az utcán hever… Sétálok a csodás novemberi, kora reggeli napsütésben. Elbűvölőek a fények, a városi parkban is gyönyörű az őszi színek játéka, a fák még meglévő lombjain bekandikáló derült égbolt. Fiatal pár kapaszkodik össze, talán középiskolások. Abban az ölelésben az örökkévalóság van benne,…

őszi út befele

Őszi utazás egy belső galaxisba

Hajnali párák fedik el a tájat, lábam az őszi avarban ropogós kis dallamot játszik. Lombot ráz az őszi szél, tarka levelek táncát bámulom a sejtelmes ködfátylon keresztül. Varjúsereg károg a fák ágain, az énekes madársereg jó része már elrepült a meleget és napsütést ígérő másik világukba. Ahogy megállok, szinte zenél a csend. Már sokkal ritkábban…

szürke_hétköznapok

Vágyakozni a szürke hétköznapok után…

Amíg csak simán zajlik az élet, néha minden olyan unalmasnak tűnik – telnek a szürke hétköznapok. Morgolódunk, zsörtölődünk, panaszkodunk… Ahogy mondani szokták, jó dolgunkban nem is tudjuk, milyen jó dolgunk van. Mert minden olyan simán megy. Olyan szürkén unalmas. Persze nem teszünk semmit, hogy észrevegyük a jelen csodáját, csak panaszkodva vágyakozunk valami után, amit talán…