Nyár. Megismételhetetlen pillanatok, hullócsillagok, az örökkévalóság ígéretének édes érzetei. Tobzódó színek, perzselő forróság, fények, illatok, hangok sokasága tölti be a teret. A berobbanó nyárral az energia is a tetőfokára hág, és keresi a kiáramlás lehetőségét. Meg akar nyilvánulni, anyagba önteni erőket, gondolatokat, érzelmeket. Pezseg az élet megannyi szinten, jó esetben érezzük a sejtjeinkben, hogy zizeg…
Jelenlét… Jelen – lét… Jelenben lenni… Jelen. Jel… Játék a szavakkal – vagy valami nagyon mély tudás, szavakba rejtve? Hársfaillat. Mély, édes, finom, buja, ellenállhatatlan aroma. Bekúszik az orromon keresztül a pórusaimba, lágyan simogatva érzéseket, emlékeket idéz. Mégis oly elevenen itt tart a pillanat valóságában, miközben mélyeket szippantok a párás, sűrű levegőből. Jelen vagyok. Harsogó…
Gyereknap volt egy hete. Vegyes érzések kavarogtak bennem a nappal kapcsolatban. Jó látni a sok boldog gyereket. És rossz látni, hogy még midig sokan nem tudják igazán, mire is van szüksége a gyerekeknek. Szomorú szinte naponta látni olyan anyukákat, akik babakocsit tolva a telefonjukban mélyednek el, nem pedig a gyermekükben. Szívfacsaró látni, hogy ezek az…
Egyetlen cipő nem jó minden emberre! Nincsen olyan tanács, nincsen olyan követendő minta, út, ami minden embernek jó! Léteznek ugyan egyetemes, örök emberi értékek, de az út mindenkinek más. A legvégső állomás azonos – mindenkinek ugyan az. Viszont az, hogy hogyan jutunk el oda, olyan egyedi, mint az ujjlenyomatunk. Nincsen belőle két egyforma… Tudom, néha…
Mindennapi életünkből igencsak kezd hiányozni minden, amit úgy foglalhatunk össze, hogy fenséges. A fenséges lehet valami nagyszerű, festői, pompázatos, lélegzetelállító, valami varázslatos, káprázatos vagy éppen ellenállhatatlan. Valami, amitől egy pillanatra elakad a lélegzet, megáll a szó, elönt valami magasztos borzongás és a végtelen hála. Remélhetőleg mindannyian éltünk már át valami hasonlót, és ha felidézzük, szomjazzuk,…
Kemény világban élünk, és az a szó, hogy lágyság, nem biztos, hogy túl pozitívan hangzik. A lágyság, puhaság sokak számára erőtlenséget jelez. Pedig elég csak körülnézni az életben, a természetben. A puha, lágy, ölelő szeretet képes legyőzni a legnagyobb ellenállást, a legnagyobb akadályt is. Kemény szavakkal nem érünk el soha igazi változást, legfeljebb behódolást és…
Húsvét a kereszténység talán legnagyobb ünnepe. Az áldozat és áldás, a feltámadás, az újjászületés szimbóluma. Ha eltekintünk a vallástól, akkor is gyönyörű üzenete van az egész emberiség számára. Ez az időszak a tavaszi napforduló időszaka is – amikor tulajdonképpen az új év indul. Ami mindig egy új lehetőség arra, hogy búcsút mondjunk a réginek, az…
Volt már olyan érzésed, hogy egy tekintet a lelkedig képes hatolni? Hogy egyetlen tekintet képes azt üzenni, hogy ismerlek? Hogy mindent tudok rólad, és mindent tudok a világról? Sajnos ritka alkalom, amikor valóban mélyen, hosszan képesek vagyunk egy másik ember tekintetében elmerülni. Megengedni, hogy szemünkön keresztül olvasson bennünk, üzenjen rólunk és magáról, a kettőnk között…
Határok nélkül elveszünk. Paradoxon, hogy az ember tulajdonképpen határtalan, a szelleme végtelen, viszont ha itt, a földi létben nem húzza meg a határait, elfogyhat. Átengedheti energiáit, valódi lényegét, az uralmat önmaga fölött valaminek, vagy valakinek. Van egy mély meggyőződésünk, hitünk: ha jó emberek vagyunk, és csak adunk, akkor tisztelni, becsülni és szeretni fognak bennünket. Hozzuk…
Néha úgy tűnik, mintha tényleg léteznének különböző óriás dobozok, melyekbe az emberek be vannak zárva a saját gondolataikkal, meggyőződéseikkel, a saját hitrendszereikkel, a saját kis igazságukkal. És ezek között a dobozok között egyszerűen nincsen kapcsolat, nincsen átjárás. Mindenki csak pakolja a saját kis dobozát a meggyőződéseinek megfelelő további gondolatokkal, eszmerendszerekkel, abszolút „igazságokkal”, betonbiztos bunkert építve…