A koleszterin egy olyan vegyület, amiről sajnos az utóbbi időben sok rosszat hallani. Ha az igazságot szeretnénk tudni, nagyon utána kell járnunk, mivel a fősodratú médiában biztosan csak ugyanazt fogjuk megtalálni. Leginkább azt, hogy a koleszterin a fő bűnös a ma már népbetegségnek számító érelmeszesedés esetében.
Az érelmeszesedés az a folyamat, amikor az érfalon plakkok alakulnak ki, amelyek fokozatosan szűkítik és merevítik az ereket. Ez a folyamat számos szív- és érrendszeri betegség kialakulásához járulhat hozzá, mint például a koszorúér betegség, az agyi érkatasztrófa (stroke), perifériás artériás betegség, aneurizma vagy éppen krónikus vesebetegség.
Igaz, hogy manapság sokat hallani róla, de az érelmeszesedés nem egy újkeletű betegség. Ez ugyanis egy olyan kór, ami már évezredek óta jelen van, ha nem is okozott annyi problémát. Már múmiákban is találtak erre utaló jeleket.
És még mielőtt azt gondolnánk, hogy ez csak idősebbeket érintő probléma, jobb ha tudjuk, hogy ez egyáltalán nem így van! Mióta modern boncolás létezik, és fiatalokat is boncolnak, kiderült, hogy akár 14 éves, vagy még fiatalabb korban elkezdődhet ez a folyamat.
Ez tehát valódi, bizonyított tény, 1913 óta tudjuk, hogy az érelmeszesedést okozó plakkok valóban koleszterinből vannak.
A valódi kérdés tehát nem az, hogy ott van-e a koleszterin a probléma helyszínén, hanem az, hogy valóban maga a koleszterin-e a főbűnös, a valódi okozója az érelmeszesedési folyamatnak? Valóban a koleszterin okozza a betegséget? Attól, mert ott van, nem biztos, hogy ő okozza ezt a káros folyamatot. Ez pont olyan, mintha egy balesetnél meglátjuk a mentőautót, és azt mondanánk, hogy ő okozta a balesetet…
A másik kérdés pedig az, hogy valóban létezik jó és rossz koleszterin? Bár 1955 óta azt is tudjuk, hogy van az LDL (rossz) koleszterin, a HDL (jó) koleszterin, még mindig nagyon kevesen veszik a fáradtságot, hogy mélyrehatóbban megvizsgálják ezt a még ma is magát sziklamereven tartó állítást.
Koleszterin szerepe a szervezetben
Érdemes röviden megismerni, hogy mi is tulajdonképpen a koleszterin, és milyen szerepe van a szervezetben.
A koleszterin egy kis zsírszerű molekula, amely minden sejtben megtalálható. Ezt az anyagot lényegében minden sejtünk előállítja és használja, számos alapvető biológiai funkcióban vesz részt, az emberi szervezet számára nélkülözhetetlen.
A koleszterin funkciói a szervezetben:
- Sejtmembránok struktúrája: A koleszterin alapvető komponense a sejtmembránoknak, segítve azok stabilitását és rugalmasságát. Szabályozza a membránok folyékonyságát és áteresztőképességét.
- Hormonok szintézise: Számos hormon, köztük a nemi hormonok (például tesztoszteron, ösztrogén és progeszteron) és a mellékvesekéreg hormonjai (mint a kortizol és az aldoszteron) előállításához koleszterin szükséges.
- D-vitamin előállítása: A koleszterin előanyagként szolgál a D-vitamin szintéziséhez, amelyről ma már tudjuk, hogy az létfontosságú vitamin (pontosabban hormon), nélkülözhetetlen ahhoz, hogy jól és egészségesen működjünk.
- Epesavak termelése: A koleszterin az epesavak előanyaga, melyek az emésztésben és a zsírok felszívódásában játszanak fontos szerepet. Tehát kulcsfontosságú eleme az emésztésnek – ez teszi lehetővé, hogy szervezetünk le tudja bontani a tápanyagokat és azok fel tudjanak szívódni.
- Lipidek szállítása: A koleszterin része a lipoproteineknek (például LDL és HDL), amelyek a vérben szállítják a zsírokat és egyéb lipideket a sejtekhez és a szövetekhez.
Annyira fontos ez az anyag, hogy minden sejtünk állít elő koleszterint. Vannak olyan sejtek, melyek kevesebbet állítanak elő, mint amire szükségük van, de vannak olyan sejtek, amik többet is elő tudnak állítani, mint amennyire maguknak szüksége van. Ilyenek a máj sejtjei. Tulajdonképpen a máj a szervezeten belül az exportőre a koleszterinnek. Napi átlagosan 1 g koleszterint állít elő.
Minden jel arra utal tehát, hogy a koleszterin egy létfontosságú anyag a szervezetünk számára. Felmerül a kérdés, hogy akkor mi is itt a probléma? Hogy lehet az, hogy ha valami ennyire nélkülözhetetlen az élethez, az gondot jelentsen? Annyira buta lenne vajon a szervezetünk?
LDL és HDL koleszterin
Az LDL koleszterint úgy ismerjük, mint „rossz” koleszterin. Funkcióját tekintve a koleszterin szállítását végzi a májból a sejtek irányába. Oda, ahol szükség van rájuk, nélkülözhetetlenek! Azt mondják, hogyha túl sok van a vérben, az hozzájárul a plakkok kialakuláshoz és az érelmeszesedéshez. A HDL pedig „jó” koleszterinként ismert, mert segít eltávolítani a felesleges koleszterint a vérből és visszajuttatja a májba, ahol lebontásra kerül.
Még mielőtt belemennénk abba, hogy a „rossz” valóban annyira rossz-e, nem árt megérteni, hogy mi is a HDL és LDL koleszterin.
A koleszterin egy lipid. A lipid név alatt értjük faggyút, olajat, zsírt. Ezek a lipid vegyületek nem oldódnak vízben, márpedig a vér gyakorlatilag víz. A koleszterin tehát nem tud közlekedni a vérben, mert nem tud oldódni a vízben. Pont úgy, mint ahogy a levesben is a zsír úszik a leves tetején.
Az evolúció azonban ezt is megoldotta, mint annyi minden mást. Létrejött erre egy okos megoldás, hogyan tud a koleszterin molekula eljutni a rendeltetési helyére a májból a vér segítségével.
Erre a célra állítja elő a testünk az úgynevezett lipo-proteineket. Ezeknek a molekuláknak az egyik felén fehérje (protein), a másik felén viszont zsír van (lipid). Gömböt alkotva, a gömb belső felén van a zsír rész, a gömb külső felén van a protein. Így tud haladni a vérben a koleszterin, ezekkel a lipo-protein „buszokkal”. Mert a fehérjék oldódnak a vízben, és belül pedig tudják a lipid molekulákat tárolni. Az LDL és HDL tulajdonképpen ilyen lipoproteinek, így a vérben tudnak közlekedni és el tudják juttatni a koleszterint a rendeltetési helyére.
A rossznak látszó jó…
Számos kutatás bizonyítja, hogy a „rossz” koleszterin nem is annyira rossz. Kiderült a vizsgálatokból, hogy akiknek magas az LDL értéke, azok sokkal egészségesebbek, ellenállnak a fertőzésnek. Akinek pedig ez alacsony, gyakrabban kerülnek kórházba, könnyebben elkapnak fertőzéseket, lassabban gyógyulnak a sebeik.
Van egy ritka betegség (Smith-Lemli-Opitz szindróma), ami nagyon alacsony koleszterin szintet eredménye. Ez egy genetikai rendellenesség, aminek az az eredménye, hogy a szervezet nem képes egy enzimet előállítani, ami szükséges lenne a koleszterin szintetizálásához. Ez aztán számtalan problémához vezet: fejlődési rendellenességekhez, mentális visszamaradáshoz, viselkedési problémákhoz, szívhibákhoz, súlyos emésztési problémákhoz, nagyon masszív fertőzésekhez, vagy akár halálhoz. Legfőbb gyógymódja az, hogy tojássárgával etetik az ilyen gyerekeket, hogy egyáltalán életben maradjanak.
Mára az is kiderült, hogy milyen mechanizmusok alapján védhet az LDL koleszterin például a fertőzésektől. Ilyen mechanizmus például az endotoxin semlegesítés. Az LDL koleszterin képes megkötni és semlegesíteni bizonyos baktériumok által termelt toxinokat (endotoxinokat), ezáltal csökkentheti a szepszis és a súlyos gyulladásos reakciók kockázatát.
Ezen kívül részt vesz az immunválasz modulálásában, az immunrendszer szabályozásában is.
Ez alapján megint érdemes eltűnődni azon, hogy hogy is van ez? Most akkor tényleg olyan rossz a „rossz” koleszterin?
Na de akkor mi is az igazság?
Az érrendszerben az artériák feladata az oxigéndús vér szállítása a szívből a test különböző részeibe, míg a vénák az oxigénszegény vér visszaszállítását végzik a szívbe.
Fontos tény, hogy érelmeszesedés kizárólag csak artériákban történik, a vénákban soha nem alakul ki. Ez hosszú ideig rejtély volt a kutatóknak, hogy hogyan is lehetséges ez. Hiszen az LDL és HDL koleszterin ugyanúgy közlekedik az egész testben, artériákban és vénákban egyaránt.
A magyarázat, amit a kutatók találtak erre, az az erekben lévő nyomás különbsége. A nagy nyomás az artériák felőli oldalon található az erekben, a vénákban sokkal kisebb a nyomás. Ott, ahol a nagyobb nyomás uralkodik, előfordulhatnak pici sérülések az érfalon. Az érelmeszesedéshez pedig nemcsak magas koleszterinre van szükség, hanem ilyen sérülésekre is. Ugyanis ezekbe a sérülésekbe, még mielőtt a szervezet ki tudná javítani, tudná őket gyógyítani, beleragadnak az LDL molekulák, mielőtt a rendeltetési helyükre érnének. És ez az, ami tulajdonképpen ezeket a lerakódásokat okozza. Ahol tehát az érfalon sérülés van, és nincs kellő gyorsasággal kijavítva, ezek a gömb alakú LDL molekulák bele tudnak ragadni. És idővel, ha elég sok ragad bele, plakkok alakulnak ki.
Vagyis az, hogy a koleszterin tehet az érelmeszesedés jellegű problémákról, az egy rossz következtetés. Nem a tulajdonképpeni gyökér ok!
Amennyiben nem tudja a szervezet kellő gyorsasággal javítani a sérüléseket, új sejteket építeni a sérültek helyére, akkor ez problémát tud okozni. Tehát a kiinduló ok az érelmeszesedés kialakulásában tulajdonképpen a keletkező apró sérülés, amely valami miatt nem tud megfelelő módon és sebességgel begyógyulni.
És vissza is vezettük az érelmeszesedés problémáját a legfontosabb kérdéshez: vajon mi az, ami ezen mikrósérülések gyógyulását akadályozza? Mert az igazi megoldást akkor fogjuk tudni, ha erre megvan a válasz! Vagyis itt nem a koleszterin a fő bűnös, a probléma valódi oka, hanem valami teljesen más!
Az igazi válasz
A válasz pedig az, hogy inzulin rezisztencia. Vagyis a cukorbetegség előtti állapot. Ha valakinek inzulin rezisztenciája van, a szervezete nem tudja hatékonyan felhasználni az inzulint, a sejtek kevésbé reagálnak az inzulinra. Az inzulin az a hormon, amely segít a glükózt a vérből a sejtekbe juttatni. Ha a sejtek ellenállóvá válnak az inzulinnal szemben, a vércukorszint tovább emelkedik.
Ez megakadályozza a tápanyagok felvételét a sejtekben, így a sejtek nem tudnak kellő energiát felvenni. Ez aztán megakadályozza az immunrendszer működését is, ami egy nagyon energia igényes része a szervezetünknek. Ezáltal a szervben mindenhol fokozódik a gyulladás. Ezek mind olyan folyamatok, melyek lassítják a sebek gyógyulását. Az érfalon keletkező apró sérülések pedig sebek! Amelyek gyógyulását ugyanúgy akadályozza ez az állapot!
Gondoljunk csak arra, hogy amikor egy cukorbeteg ember megüti magát, és egy seb keletkezik rajta, az milyen lassan gyógyul! Biztosan mindenki hallott már elfekélyesedő sebekről, ami leggyakrabban a cukorbetegeknél fordul elő.
Ma már tulajdonképpen számtalan tudományos kutatás igazolja, hogy az inzulinrezisztencia lényegében az első számú oka az érelmeszesedésnek, és nem a magas koleszterin szint. Sőt az inzulinrezisztencia érdekes módon rossz hatással van a koleszterin szintre. Tulajdonképpen csak a HDL („jó” koleszterin) molekulákra, ez az érték az, ami akár a negyedére, tizedére is képes ilyenkor csökkenni.
A kutatások azt sugallják, hogy mindaddig, amíg távol vagyunk az inzulinrezisztencia állapotától, a vércukor szintünk stabilan egy alacsony tartományban van, nagyon kicsi az esélyünk az érelmeszesedésre, még úgy is, hogy emelkedettebb a koleszterin szintünk. Viszont ahogy elérjük az inzulinrezisztencia állapotát, még akkor is nagyon megnő az esélyünk az érelmeszesedésre, ha a koleszterin szintünk alacsony.
Ha tehát szeretnéd elkerülni az érelmeszesedést, és a következtében megjelenő számos szív- és érrendszeri problémát, érdemes nagyon figyelned arra, hogy milyen tartományban mozog a vércukor szinted, és mennyire közelíted meg az inzulinrezisztencia állapotát.
Az, hogy mi számít egészséges vércukor szintnek, és mikortól jelenthetjük ki, hogy valaki inzulin rezisztens, már egy másik téma. De egészséges életmóddal, rendszeres mozgással, tiszta táplálkozással, a lelki és mentális életünk rendben tartásával biztosan elkerülhetjük ezt a nem kívánatos állapotot.
És ahelyett, hogy a zsírt és a koleszterint démonizálnánk, keressük az igaz tudást, és a valódi okokat.
