Kemény világban élünk, és az a szó, hogy lágyság, nem biztos, hogy túl pozitívan hangzik. A lágyság, puhaság sokak számára erőtlenséget jelez.
Pedig elég csak körülnézni az életben, a természetben.
A puha, lágy, ölelő szeretet képes legyőzni a legnagyobb ellenállást, a legnagyobb akadályt is. Kemény szavakkal nem érünk el soha igazi változást, legfeljebb behódolást és szolgalelkűséget. A gyengéd szavak, a lágyság, puhaság nyújtotta biztonságos térben viszont képesek vagyunk hatni, változni és változtatni.
Ugyanez megfigyelhető a természetben is. A folyó lágy sodrása képes legyőzni a legkeményebb sziklákat is. Nem keménységgel támad, hanem lassan, kitartóan, szelíden utat talál a kis résekben. Lágyságával képes legyőzni, átalakítani még a legmerevebbnek, legmasszívabbnak tűnő hegyeket is. Utat váj a járhatatlanban.
A lágyság egy óriási erő, amelynek lebecsüljük az értékét. Aki képes a lágyságra, puhaságra, az pont olyan, mint a víz.
A víz minden formát elfogad, körbefog, megölel. A sziklákat sem támadja, hanem átölelve formálja, gömbölyíti, lemossa a durva éleket. És puha ereje következtében változtat meg dolgokat. Minél lágyabb és finomabb valami, annál biztosabb és nagyobb az átalakító hatása. És minél durvább, drasztikusabb, annál inkább eltöri, és nem megváltoztatja az átalakítandót.
Ezért nem működnek sokszor a direkt tanácsok. Sokkal nagyobb változást tudsz elérni, ha csendben példát mutatsz, mint ha keményen és hangosan osztogatod a tanácsaidat. Ha a lágyság csendes erejével simán teszed a dolgodat, képes vagy a változtatásra. Csakhogy ehhez óriási erő szükséges. Mivel ilyenkor önmagadat, az egódat kell fegyelmezned – és az önfegyelem bizony jóval nehezebb, mint a kifele irányuló, másokat meggyőzni, legyőzni, megváltoztatni akaró erő.
Mert figyeld csak meg! Mindig az emberiséget akarjuk megváltoztatni, és nem saját magunkat. Aztán csodálkozunk, hogy az emberiség nem változik…
Amíg nem értjük meg, hogy a ma nem annyira díjazott lágyság és kedvesség milyen óriási erő, nem sok esély van a tartós változásra. Láthatjuk jól, hogy a keménység hová vezetett, mennyi mindent tört és zúzott már össze.
Szavainkban a tudás
Ezzel kapcsolatban is érdemes megemlíteni a magyar nyelv csodáit. Nyelvünk annyira szépen leír mindent, minden tudás benne van, amire az életben valójában szükségünk van.
Ha valaki az életben rendes, nemes, jóságos, megértő, belátó, türelmes, emberséges, azt mondjuk rá, hogy lágyszívű. Ebben a szóban is a lágyság szerepel – és minden szép, nemes és hasznos tulajdonságot magában sűrít.
A keményszívű ember viszont rideg, kíméletlen, érzéketlen, könyörtelen. A keményfejű konok, hajthatatlan, kezelhetetlen, makacs, öntörvényű.
A fejre, agyra vonatkozó lágyagyú szó viszont nem túl pozitív – lehet gyengeelméjű, féleszű, tökfilkó, kelekótya, vagy éppen agybajos, elmeháborodott.
Milyen jól üzenik a szavaink, hogy hol is lakik, honnan is származik az a fajta lágyság, ami az igazi erő – természetesen a szívünkből. Fejből nem lehet lágynak lenni, maximum el lehet dönteni, hogy a lágyságot, puhaságot választjuk. Viszont igazán működtetni csakis a szívünkből lehet.
