Mai, rohanó világunkban azt hiszem nem szükséges ecsetelnem, mennyire túlterhelt az idegrendszer – félelmek, aggódások, határidők, kialvatlanság, megfelelési kényszer, bizonytalanság, kiszámíthatatlan jövő, betegségek, és még sorolhatnám… Az állandó stressz, feszültség napi szinten igénybe veszi az idegrendszerünket, az idegi túlterhelés pedig nagyon komoly problémák forrása lehet.
Az idegrendszer szoros kapcsolatban áll az immunrendszerünkkel, a hormonrendszerünkkel, befolyásolja érzelmeinket, viselkedésünket is – ezzel mélyebben a pszichoneuroimmunológia nevű tudományág foglalkozik.
Ha tehát baj van az idegekkel, túlterhelt az idegrendszer, azt azonnal megsínyli az immunrendszerünk is – azt pedig mindenki tudja, hogy milyen létfontosságú egészségünk szempontjából a jól működő immunrendszer (az immunrendszerről írt cikkeimet itt találod). A hormonrendszerünk is rendkívül érzékeny, azonnal reagál a stresszre, aminek számtalan „eredménye” lehet: a kisebb alvászavaroktól, a felborult menstruációs ciklusig, vagy akár a teljes mellékvese kimerülésig rengeteg féle tünetet, problémát okozhat.
Az idegrendszer feladatai
Nem kerülhetem meg, hogy nagyon – nagyon röviden ne ismertessem az idegrendszert. Tényleg csak dióhéjban, hogy egy általános, egyszerű képünk legyen róla.
Az idegrendszer feladata a szervek, szervrendszerek működésének irányítása, megfelelő összehangolása, a környezethez való alkalmazkodás biztosítása. Működése során az idegrendszer a belső és külső környezetből folyamatosan információkat (ingereket) vesz fel, azokat ingerület formájában továbbítja a központhoz, ahol végbemegy a feldolgozás, és ennek eredménye a megfelelő válasz.
Az idegrendszer alap építőkövei a neuronok (amelyek idegsejtből, nyúlványokból, végfácskából állnak), amelyek az idegi szabályozást végzik. Ez a szabályozás az összes szervünkre, szövetünkre kiterjed. Ha a szabályozás kiesik, vagy nem működik megfelelően, akkor az a hozzá kapcsolódó szerv súlyos zavarával jár.
Az idegrendszer részei:
- központi idegrendszer (agyvelő és gerincvelő),
- környéki vagy perifériás idegrendszer (idegek)
Az agyvelő a magasabb rendű működések központja: figyelem, gondolkodás, beszéd, emlékezés, érzelmek, ösztönös működések (pl. mozgás, látás, hallás).
A gerincvelő és az idegek fő működése: ingerfelvétel és továbbítás az agyba, és a válasz eljuttatása a célszervekhez.
A különböző szorongások, feszültségek, alvászavarok, depressziós tünetek esetében olyan gyógynövényeket használunk, melyek a központi idegrendszerre fejtik ki hatásukat.
Gyógynövény vagy gyógyszer?
Nagyon kell vigyázni a különböző nyugtató, altató, szorongás oldó gyógyszerekkel, mert komoly testi-lelki függőséget okoznak, a számos mellékhatásról nem is beszélve. Bár tény, hogy nagyon gyorsan hatnak, de ha valaki folyamatosan szedi, egyre nagyobb dózisokra van szükség a hatás eléréséhez. Aztán eljön az az állapot, amikor sem gyógyszerrel, sem anélkül nem érzi jót magát az ember, mert közben kialakul a függőség. És az igazság az, hogy csak egy gyógyszer semmilyen problémát nem fog megoldani, maximum a tüneteket csökkenti (persze arról lehetne beszélni, hogy milyen áron).
A gyógynövényeknek viszont, megfelelően adagolva, nincsen semmilyen mellékhatása, és nem okoznak függőséget. Igaz, nem hatnak olyan gyorsan, mint a szintetikus gyógyszerek, de lassan és biztosan, ahogy a természet átalakulásai történnek. Ezért kell kúraszerűen, meghatározott ideig fogyasztani őket, mert ez alatt az idő alatt szelíden áthangolják az idegrendszert, és így szüntetik meg a problémákat.
Több gyógynövény hatásmechanizmusa ma már meglehetősen pontosan ismert. A hazánkban is számos termék alapjául szolgáló macskagyökér hatásmechanizmusát klinikailag is bizonyították. A levendulának humán vizsgálatokban is igazolták feszültségoldó hatását. Más növények, például a komló és a citromfű hatóanyagai, hatásmódja kevésbé feltárt, klinikai hatásosságukról viszont több bizonyíték rendelkezésre áll.
Bízz a természetben!
Azt viszont tudjuk, hogy régen még nem jutott senkinek az eszébe, hogy a ma annyira divatos „evidence based” („bizonyítékokon alapuló”) alapú orvoslást használja csak, mindent alátámasztva kettős vak próbákkal, tudományos képletekkel és leírásokkal – az emberek azt használták, ami a gyakorlatban bevált, és ez bizony a legtöbb esetben segített, rendszerint mellékhatások nélkül. Félreértés ne essék: én is olvasom, követem, tanulom a tudományos hátterét (is) a dolgoknak, de tudom nagyon jól, hogy nem mindent és minden esetben lehet szigorúan képletekkel és kémiai reakciókkal leírni. Hiszen a teremtés, a természet, a természet ajándékai olyan összetettek, hogy képtelenség a tudomány eszközeivel leírni, és erre nem is mindig van szükség…
A természet nyújtotta lehetőségeket, például a gyógynövényeket akkor is kellene használni, ha „csak” az évezredes hagyomány támasztja alá a hatásosságukat!
Komolyabb gond esetén természetesen fel kell keresni egy orvost, természetgyógyászt, és célszerű egyéb módszereket is igénybe venni (pl. relaxáció, meditáció, kineziológia, stb.), és nagyon fontos a probléma hátterében lévő okok feltárása is. A stressz, a megoldatlan testi és lelki problémák komoly károkat okoznak nem csak az idegrendszer működésében, hanem a kapcsolódó szervekben, immunrendszerben, hormonrendszerben.
Az idegesség, feszültség, stressz, alvásproblémák, depressziós tünetek estén használható legfontosabb gyógynövényeket cikksorozatom következő részében ismerheted meg.
