Olyan mértékben terjed napjainkban a szorongás és a hozzá kapcsolódó problémák, mint egy világméretű járvány. Nem lehet elégszer beszélni róla, tudatosítani, hogy a stressznek és az általa kiváltott szorongásnak a kezelése elsődleges fontosságú. A fel nem ismert és így fel nem dolgozott szorongás először csak különböző apróbb testi panaszokat okoz, de hosszú távon egyértelműen különböző betegségekhez vezet.
Felnőttként talán könnyebben felismerjük magunkon a stressz okozta tüneteket, a szorongást, és az ezzel járó kellemetlen testi panaszokat. Az egy másik kérdés, hogy kezdünk-e vele valamit…
Ami viszont nem biztos, hogy azonnal feltűnik, az a gyermekeink szorongása. Különösen nehéz például egy amúgy is csendes, befele forduló gyereknél eldönteni, hogy hol van az a pont, amikor a gyermek szorong, és ez már olyan szintű, amiért lépni kell.
És nagyon fontos azt tudni, hogy a gyerek szorongása sok esetben a szülő szorongását tükrözi. Mielőtt erre rátérnék, nézzük meg, hogy egyáltalán hogyan ismerhetjük fel szülőként a gyermekeink szorongását.
Aggódás vagy szorongás?
Normál körülmények között is szorongunk néha. Vagy mondanám inkább úgy, hogy izgulunk, aggódunk – iskolai problémák, munkahelyi ellenőrzés, vizsgák, családi események miatt. Ilyenkor megtapasztaljuk, hogy feszültebbé válunk, fókuszunk csak a megoldandó feladaton van, erőtartalékainkat oda koncentráljuk. Ezek az élet normális velejárója, hasznos is lehet, hiszen nagyobb teljesítményre ösztönöz, mozgósítja rejtett tartalékainkat is. Szerencsés esetben megoldjuk ezeket a felmerülő problémákat, és így természetesen nem alakul ki tartós szorongás.
Ha valamit nem sikerül megoldanunk, vagy nem úgy sikerül, ahogy elterveztük, kialakulhat egyfajta készenléti állapot, és beindulhat egy tartós stresszreakció – kialakul a szorongás.
Ám nagyon fontos tudni: szorongás nyilvánvaló külső inger, stresszor (stresszt okozó tényező, szituáció) nélkül is kialakulhat – és ez ugyanolyan stresszreakciót vált ki a szervezetből.
Ilyenkor készenléti állapotba kerülünk, az „üss vagy fuss” állapotába. Megnő a szervezetben az adrenalin szintje, ami segítene a megbirkózásban: hogy ütni, vagy futni tudjunk. A ma embere azonban nem igazán élhet ezzel a két lehetőséggel, ami az ősemberek korában még nagyon hasznos volt – leütni a mamutot vagy elfutni. Azokban az időkben ez egy teljesen elfogadott, „szalonképes” megoldás volt. Ma már ez természetesen nem működik, és mivel ilyen készenléti állapotban nem tudjuk használni a teljes agykapacitásunkat, csak állunk tehetetlenül, és közben a fokozottan termelődő stresszhormonok elárasztják a testünket.
A folyamatos, túlzott mértékű aggódás pont olyan, mint a krónikus stressz: a szervezet állandó készenléti állapotban van, melynek következtében megnövekszik kortizol nevű stresszhormon, ami megemeli a vércukorszintet, a vérzsírok szintjét, a vérnyomást. Ez pedig számos fizikai betegség és testi tünet kialakulásához vezet.
A gyerekek is aggódnak néha, és ez természetes. De mi az a határ, ami elválasztja az időnkénti aggódást a már kialakult szorongástól?
Amikor egy gyerek aggódik valami miatt, akkor rosszul érzi magát, izgatott, feszült, és csak azzal a dologgal van elfoglalva, ami nyomasztja. Újra és újra visszatér az aggodalma tárgyához: pl. „Mi lesz, ha semmi sem fog eszembe jutni a holnapi dogánál?”. Ez az aggodalom jó esetben másnapra, ahogy megírta a dolgozatot, elmúlik.
A kialakult szorongás ennél több. Ilyenkor az aggodalmaskodás nem múlik el egy megírt dolgozattal, hanem állandósul. A gyerek általánosít, minden hasonló szituációt katasztrófaként él meg, mindenben a potenciális veszélyt látja.
Milyen konkrét jelek mutathatják a szorongást?
A stressz, szorongás okozta tünetek talán mindenki számára ismerősek.
Ezek lehetnek fizikai, érzelmi – viselkedésbeli, és mentális tünetek:
Fizikai tünetek:
- szédülés, fülzúgás,
- hányinger,
- szájszárazság,
- gyomorfájdalmak, emésztési problémák,
- szapora pulzus, remegés, reszketés
- fáradtság-érzés,
- fejfájás,
- izomfájdalmak, izomgörcsök,
- kapkodó légzés, légszomj,
- izzadás, hajhullás,
- körömrágás, fogcsikorgatás,
- éjszakai bepisilés (gyerekeknél).
Érzelmi tünetek:
- ingerlékenység,
- túlzott és állandó aggodalom, bizalmatlanság,
- csökkent kezdeményező képesség, döntésképtelenség,
- tolerancia csökkenése, düh, ellenségesség,
- kisebbrendűségi érzés,
- állandó negatív hangulat.
Mentális tünetek:
- fantázia szegénység,
- memória zavarok, feledékenység,
- külső ingerekkel szembeni figyelmetlenség, részletekkel szembeni figyelmetlenség,
- nehézkes koncentráció.
Sokszor viszont nem ilyen egyértelmű, különösen, ha a gyermekek szorongásáról van szó.
Nézzük meg, mik azok a jelek (a fentiek mellett), amelyek arra utalnak, hogy bizony már többről van szó, mint egyszerű aggodalomról:
- Romlik az étvágya – az addig jól evő gyerek nem eszik, azt mondja, hogy nem éhes, nagyon elkezd válogatni. Vagy éppen ellenkezőleg:
- Állandóan enne valamit, de leginkább magas cukortartalmú nassolnivalókat – amennyiben ez nem volt jellemző korábban, egyértelműen jelezheti, hogy valami gond van. Ezzel a rossz szokással a gyermek a boldogsághormonokat próbálja pótolni, ami ellensúlyozza rövid időre a szorongás okozta rossz érzéseket.
- Agresszív vagy túlzottan visszahúzódó – megváltozik a gyerek viselkedése: az eddig cserfes gyerekünk nagyon szótlanná válik, vagy az ellenkezője – a csendes, visszahúzódó gyerekünknek indokolatlan dühkitörései lesznek, agresszívvé válik
(kamaszkorban természetesen ez szorongás nélkül is előfordulhat…). - Sokat fáj a feje – szintén jelezhet szorongást. Nagyon fontos azonban az egyéb okokat is kizárni! Akár a kevés vízfogyasztás is okozhatja.
- Gyakoran fáj a hasa, hányingere-, hasmenése van – a szorongás nagyon gyakran az emésztőrendszerre (is) hat.
- Sokszor aggodalmaskodik – mindig attól fél, hogy valami rossz fog történni, és ezt sokszor hangoztatja is.
- Nagyon izgul, ha idegenek előtt kell megszólalnia: remeg- vagy elcsuklik a hangja, izzad, elsápad – vagy folyton elpirul, szótlanul áll, ha kérdezik (teljesen leblokkol).
- Feladja a hobbiját, nincs semmihez kedve – ha egyre kevésbé érdekli az a dolog, amivel eddig szívesen foglalkozott, és gyakran hivatkozik fáradtságra, kimerültségre, gyanakodnunk kell. A szorongás, az állandó stressz és a hozzá kapcsolódó negatív gondolatok rengeteg energiát felemésztenek!
- Kerüli az óvodát, iskolát – ha eddig szívesen ment, most mindig kitalál valamit, hogy ne kelljen menni.
- Alvászavarai jelentkeznek – nehéz elalvás, éjszakai felébredések, rossz álmok, reggeli fáradtság.
- Romlik az iskolai teljesítménye, koncentrációs problémái adódnak – látványos lehet, hogy az addig figyelmes, és figyelni képes gyerek gondolatai állandóan elkalandoznak. Az addig jól teljesítő gyerek jegyei drámaian romlanak (nem egy – két rossz jegyre kell gondolni!). Ezt a pszichológia debilizáló hatásnak nevezi: a gyermek nem azt a teljesítményt nyújtja, ami a képességei alapján várható, hiszen a szorongás elvonja figyelmét a feladatról, és a gyermek teljesítmény helyzetben leblokkol.
(kamaszkorban természetesen ez szorongás nélkül is előfordulhat…).Időben lépni
Ha a különböző tünetek ellenére a szorongást nem ismerjük fel, és nem kezeljük, nő a komolyabb pszichés problémák és testi betegségek kialakulásának veszélye. Ezen tünetek felismerése és megértése elsősorban a felnőttek felelőssége – a szülőé, gyerekorvosé, pedagógusé. A gyermeket nem csak vitaminokkal és táplálék-kiegészítőkkel kell erősíteni, a lelkére is szükséges figyelni!
Nagyon fontos: ha úgy látod, hogy az ismertetett tünetekből több is fennáll, huzamosabb ideje (több hete, hónapja) a gyerekednél (vagy nálad), keress fel egy szakembert. Sokat segíthet egy jó gyerekorvos, pszichológus vagy kineziológus.
Azt, hogy hogyan hat a szülő szorongása a gyermekre, milyen módszereket használhatunk a megelőzésre, illetve milyen egyszerű technikákat tudunk használni a kisebb mértékű szorongások kezelésére, cikkem további részében fogom bemutatni.
Hasznosnak találtad a cikket? Akkor lájkold a facebook-oldalamat és oszd meg másokkal is!
