Az ősz mindig ámulatba ejt. Van benne valami varázslatos, valami misztikus.
Olyan fények, színek és hangulatok vannak benne, amilyeneket egyetlen más évszakban sem lehet megtapasztalni.
Az ősz megérinti a lelket, a legmélyebb gondolatokat hozza felszínre. Egyszerre lephet meg ilyenkor valamiféle melankólia, ugyanakkor a fenséges nyugalom és ígéret…
Az ősz érkezése mindig különleges varázslatot hoz magával. A természet lassan átalakul, ahogy a nap fénye egyre lágyabban öleli át a világot. Fénylő sárgák, izzó narancsok, buja vörösek, lilába hajló bíbor színek vibrálása nyújt csodálatos látványt. A lágy táncot járó őszi falevelek ráérősen lengedeznek a gyengéd napsütésben. Ha valamelyik elindul, elköszön a fától, az sem siet. Kihasználja azt a kis időt, míg még a magasban visszatükrözheti az áldott napsütést, és incselkedhet egy parányit az őszi szellővel. Szelíd fényben rajzolódik ki a lassuló idő, a változás gyengéd üzenetét hirdetve.
Az ősz nekem a harmónia, a végletek nélküli békesség, még nem a teljes csend, de már nem is a kirobbanó nyári energia… Valami szelídebb, mélyebb, amikor egyensúlyba kerül a kint és a bent, amikor szinte egyszerre tudok létezni két világban. A kintiben és a bentiben. A Földön és a Mennyben.
Szeretem az őszt. Kicsit olyan nekem, mintha minden egyfajta megnyugtató szépséggel telne meg. Nem harsogó és feltűnő, ami megköveteli a figyelmet, mégis rabul ejti szemem és szívem. Egyszerűen magával ragad, teljesen el tudok merülni a természet bájában. Csodálom a színek változását, a párás, hűvös reggelek után a gyengéd napsütést, az őszi avar illatát, a száraz falevelek roppanó hangját, a tiszta ég alatti csodás fényeket.
Az ősz búcsúzás és megújulás egyben
Látom és élem ezt a varázslatot, a részévé válok ennek az átmenetnek. Megint érzem az önreflexió lehetőségét is – mint minden átmenetkor. A lehulló levelek emlékeztetnek arra, hogy néha el kell engednünk a régit ahhoz, hogy helyet adjunk az újnak. Lehetőségünk van arra, hogy elengedjük mindazt, ami már nem szolgál minket. Az ősz meghívás egy belső utazásra, arra, hogy felfedezzük önmagunk mélyebb rétegeit.
Érdemes figyelni! Milyen gondolatokat hoz ez az időszak? Milyen álmokat és vágyakat kell talán újraértelmeznünk?
Üzen a természet: el kell kezdeni készülődni erre a belső utazásra. Érdemes a kinti fényeket és szépséget beszippantani, elraktározni, az aratást elvégezni. Értékelni mindazt, ami bennünk és körülöttünk van. Felkészülni arra, hogy meglássuk a búzában az ocsút. Hogy el tudjuk engedni azt, aminek eljött az ideje. Azért, hogy helyet teremtsünk az újnak, a magasabb minőségnek.
Magunkért és mindenkiért.
