A tavasz csodája sok embernél nem csak gyönyörű napsütést, színpompás természetet jelent, hanem sok esetben egy többé – kevésbé nehéz programot: a fogyókúrát.
A természettel összhangban lévő emberben is benne van ilyenkor a tisztítás, tisztulás utáni vágy, hiszen a tavasz a böjt, a méregtelenítés időszaka is (erről itt olvashatsz részletesebben). De a böjt és a méregtelenítés elsődleges célja nem a fogyás, hanem a testi – lelki salaktalanítás.
A fogyókúráknak ezzel szemben az elsődleges célja a testsúly csökkentése, és jó esetben a lecsökkentett, ideális testsúly hosszú távú megtartása.
Aki fogyókúrázott már, tudja, hogy az elnyert ideális testsúlyt nem könnyű megtartani. Számos ember tapasztalta azt, hogy bizonyos mértékű fogyást követően, hosszabb – rövidebb idő elteltével mintha még több súly szaladna vissza…
Vajon miért sikertelen a legtöbb diéta hosszú távon?
Ennek az írásnak nem célja különböző diétás, fogyókúrás irányzat bemutatása. Inkább néhány olyan szempontra, tudnivalóra szeretném felhívni a figyelmet, ami legalább annyira-, vagy talán még fontosabb, mint a kalóriák számolgatása.
Ideális testsúly?
Mindenkire érvényes ideális testsúly nem létezik! A testtömegindex lehet egy tájékoztató adat, de semmiképpen nem szabad szigorúan ragaszkodnunk hozzá.
A legfontosabb, hogy tudd: a tested egy templom, egy szent hely, amit szeretned kell. Mindenkinek van egy csak rá jellemző alkata, amit nem szabad megerőszakolni! A médiában és egyéb fórumokon közölt „ideális méretek, ideális test” nagyon félrevezető, és sok fiatal lányt, asszonyt megnyomorító téveszme.
Nem lehet mindenki vékony testalkatú! Azért van mindenkinek saját alkata, mert ebben az életben vállalt feladataihoz az a test a legideálisabb. Lehet valaki vékony, de ugyanakkor egészségtelen és boldogtalan, és fordítva is igaz: kicsit teltebb testalkattal is lehet bárki boldog és egészséges!
Ilyen szempontból (is) nagyon – nagyon fontos az önismeret. Sok fiatal lánynak nincsen reális testképe, sokszor annyira torzult, hogy komoly problémákhoz vezet, mint például az anorexia, bulimia. Természetesen ezek kezelése már szakember feladata (kineziológus, pszichológus, akár kórházi kezelés).
Figyelembe kell vennünk tehát az eredeti alkati adottságainkat, és csakis ahhoz képes érdemes fogyókúrát elkezdeni. Fontos az is, hogy megértsük: a korral az anyagcsere is lassul, felszaladhat pár plusz kiló, de az még nem katasztrófa! Senki se akarjon pont úgy kinézni ötvenéves korában, mint húszévesen! Természetesen oda kell figyelni, sokat mozogni, egészségesen táplálkozni, de a legfontosabb a lelki egyensúly!
Az első lépés minden esetben önmagunk elfogadása: akár sovány vagy, akár kicsit teltebb, fogadd el a tested, szeresd olyannak, amilyen. A sikeres fogyókúráknak is az egyik első szabálya: szeresd a tested jelenlegi állapotát! Soha ne szidd, ne utáld, mert azzal csak azt éred el, hogy a plusz súly még jobban ragaszkodik hozzád…
Tudod jól: a gyűlöletet sem gyűlölettel lehet megszüntetni, hanem szeretettel. Pont így van ez a túlsúllyal is: minél inkább szidod, utálod, annál több lesz belőle. Ezért szeresd és tiszteld a tested, és mond neki: pont azért szeretnék fogyni, mert szeretlek és törődöm veled! Ugye, mennyivel jobban hangzik?
A hízás és a sikertelen fogyókúra lelki okai
Amennyiben valóban nem csak 1-2 plusz kilóról van szó, az alkatoddal is tisztában vagy és nem akarod magad megerőszakolni, hanem valóban jelentős túlsúllyal küzdesz, a legelső amit meg kell vizsgálnod, hogy mi a tüneted valódi oka.
Mert a túlsúlyt minden esetben egy tünetnek kell tekinteni! Minden esetben azt mutatja, hogy valami nincs rendben a lelkeddel, az életeddel. És ebben a tünetben leggyakrabban az képződik le, amivel nem akarsz tudatosan szembesülni. Lehet, hogy vannak sejtéseid róla, de mivel sok esetben fájdalommal járna a valódi tudatosítás, inkább lenyomod a tudatalattiba. De tudod mi a szomorú ebben? Amit a tudatos elménkből kiszorítunk, az nagyon szemtelen módon gyakran a testünkben jelenik meg… Például túlsúly, vagy valamilyen egyéb testi tünet formájában.
A fogyás tehát nem csak egy fizikai folyamat jó esetben. Felfoghatod egy izgalmas utazásnak is, egy belső útnak. Amennyiben így indulsz neki, szinte biztos lehetsz a hosszú távú sikerben. Csak az önmagaddal való szembenézés, a túlsúly mögötti információk adhatják meg az alapot egy sikeres fogyáshoz. A diéták és a kalóriák számolgatása önmagában a legritkább esetben biztosítják a sikert, soha nem tudják megadni az elégedettséget, a teljesség érzését. Érdemes tehát szeretettel önmagunkba nézni, és akár egyedül, akár segítséggel megkeresni a saját hízásunk történetét, rávilágítani azokra a belső okokra, amivel eddig nem akartunk szembesülni.
Természetesen az okok nagyon sokfélék lehetnek. Feltárásához igénybe veheted szakember segítségét is (pl. kineziológust, pszichoterapeutát,), de egy igazi jó barát, a saját bátorságod és akaratod is sokat segíthet.
A teljesség igénye nélkül nézzünk meg néhány okot, ami gyakran lehet az elhízás, s a sikertelen fogyókúra hátterében.
A szeretethiány kompenzálása
Egészen pici gyerekkorból származhat a Freud által orális fixáltságnak nevezett káros stressz-viselkedés.
Amikor pici babaként sírtál, nem biztos, hogy mindig éhes voltál. Lehet, hogy egyedül érezted magad, megijedtél valamitől, csak egy kis szeretetre vágytál. És lehet, hogy ilyenkor nem a szeretgetést, babusgatást kaptad, hanem egy cumisüveget…
Azok a szülők, akik nem tudnak gyermekükre ráhangolódni, nincsenek mintáik a gyengéd kötődés, szeretetteli kapcsolat kialakítására, sok esetben a gyereksírást egy cumisüveggel, etetéssel „orvosolják”. Később aztán jön a csoki, egy zacskó chips, egy pizza – megannyi pótszer a szeretethiány, az igazi lelki törődés kompenzálására.
És akkor mit tanul meg a gyerek? Ha kényelmetlenül érzem magam, egyedül érzem magam, valami rossz történik – enni kell! Ezek olyan mélyen rögzült szokások, amelyekkel mindig a csillapíthatatlan szeretetvágyunkat akarjuk pótolni. Egy ideig el is tölthet egyfajta elégedettség érzés a „finom” falatoktól, de ez nagyon rövid ideig tart. Megint jön a hiány érzése, amire a válasz megint az evés….És kialakul egy ördögi kör, amiből kiszállni csakis az eredeti ok, a csillapíthatatlan szeretetéhség feloldásával lehet.
A másik, kora gyerekkorból származó hibás hitrendszer: „Ha eszem, akkor szeretve vagyok”. Sok szülő csak az etetés által tudja kifejezni a szeretetét, és az evést magát is túlhangsúlyozva, azt egy dicséretre méltó dolognak tartja. Csak akkor dicséri, ne adj Isten akkor szereti a gyerekét, ha az mindent megeszik, amit a tányérra raknak. Így a tudatalattiban az rögzül, hogy ahhoz, hogy szeressenek, ennem kell. Akkor is, ha éppen nem vagyok éhes…Ez az élmény természetesen megmarad, és később, ha úgy érezzük, hogy nem szeretnek bennünket kellőképpen, többet fogunk enni, csak azért, hogy megkapjuk a vágyott szeretetet. Sajnos, ahogy már említettem, a szeretet éhség csak rövid ideig csillapítható evéssel, nassolással.
Figyelem hiány, hiánypótlás
Amikor nem kapjuk meg azt a figyelmet, amire vágyunk, fura dolgokat vagyunk képesek produkálni. Ha gyerekként sokszor előfordult, hogy nem figyeltek rád, nem vettek észre, nem tudtad felhívni magadra a figyelmet, folyamodhattál ahhoz, hogy „megnöveszted magad”. Ilyenkor az a program fut a tudatalattiban: „Én is itt vagyok, miért nem vesztek észre? Jól megnövesztem magam, hogy végre én is láthatóvá váljak!”. És természetesen ugyanez a program működhet felnőttkorban is, valahányszor úgy érezzük, hogy senki nem figyel, senki sem kíváncsi ránk.
Ugyanígy bármilyen hiányt (nem csak a figyelem hiányát) képesek vagyunk evéssel pótolni. Az „érzelmi evés” (az érzelmek pótlása evéssel) képes egyfajta rövid távú megnyugvást kiváltani, eltávolodni egy kicsit a valódi problémától (ami nagyon sokféle lehet: akár a párkapcsolat hiánya, akár a gyermek hiánya, akár a gyengédség hiánya, akár az önbizalom, önszeretet hiánya).
Rossz minta
Lehet, hogy gyerekkorodban a számodra meghatározó személy, akitől a legtöbb szeretetet kaptad, aki esetleg példakép is volt számodra, elhízott volt. Felnőtté válva a gyermekkori mintázatok mélyen benned maradhatnak, és a szeretett személyhez való tudattalan hasonulás a testi mivoltodban való azonosulást is tartalmazhatja. Ez különösen erős lehet akkor, ha a lelki köldökzsinórt felnőttként nem sikerült elvágni.
Egy másik rossz minta lehet az, amikor gyerekkorban azt hallod sokszor: „az a tiéd, amit megeszel”. Ha az volt a módi, hogy a hűtő, a kamra, a pince, és a pocak mindig tele legyen, azt tanulja meg a gyerek, hogy csak ez adhat biztonságot. Sokszor itt generációs problémák, akár nagyon régi éhezési traumák lehetnek a háttérben, amit szintén érdemes feloldani.
Védelem az ártó szándéktól
Az elhízás sok esetben egy védőburok, a vélt vagy valós ártalmaktól így próbáljuk védeni magunkat.
Sok esetben, amikor nincsen erőnk megvédeni magunkat, például kilépni egy testi vagy lelki bántalmazó kapcsolatból, tudattalanul „védőburkot” növesztünk, mert azt reméljük, hogy az majd megvéd a további bántalmazástól. Természetesen amíg egy védőpárna, egy pajzs, vagy bármilyen külső védőfelszerelés meg tud védeni egy külső fizikai behatástól (legyen az egy esés, rúgás, ütközés), addig egy növesztett zsírpárna nem tud megvédeni a bántalmazástól, ártó szándéktól. De mivel ez egy tudattalanul zajló folyamat, mindaddig, amíg nem hozzuk a felszínre, nem nézünk szembe vele, és nem oldjuk fel, a „védőpárnákat” továbbra is növeszteni fogjuk, bármennyit fogyókúrázunk is mellette.
Ugyanígy igaz lehet ez egy olyan munkahely esetében is, ahol állandó rosszindulatnak, ártó megjegyzéseknek, képességeink megkérdőjelezésének, leértékelésének vagyunk kitéve. Amennyiben nem vagyunk képesek felállni és képviselni magunkat, változtatni a helyzetünkön, ugyanúgy elkezdhetünk „védelmet” növeszteni az ártó szándék ellen.
Természetesen a zsírpárnák általi „védelmet” sok egyéb okból is létrehozhatjuk. A kisgyerekkorban elszenvedett erőszakos közeledés, amit nagyon sok gyerek mélyen lenyom a tudatalattijába, ezért nem is emlékszik ár, szintén ehhez vezet. A lelki bántalmazás, az állandó szidás szintén védőpárnákat növeszthet.
Vélt ártalom…
A „védőpárnák” növesztése olyan esetben is megtörténhet, amikor nem vagyunk valódi ártó szándéknak kitéve, csak mi éljük meg kellemetlennek, számunkra nézve nagyon terhesnek az adott szituációt. Sok esetben a nőiesség megélésének a problémája, a szexualitásra való képtelenség, gátoltság áll a háttérben. Amennyiben egy nő számára terhes a testi kontaktus (aminek természetesen megint csak korábbi okai lehetnek), képes hatalmas védőréteget növelni. Ennek két oka is van: egyrészt hibásan úgy véljük, hogy megvéd az „ártó” szándéktól (a partner szexuális közeledésétől), másrészt tudat alatt az is ott van, hogy ha így nézek ki, biztosan nem fog közeledni, és megúszom…
Öntudatlan védelem
Öntudatlanul növelhetünk „védőpajzsot” akkor is, amikor mindenáron meg akarunk felelni. Ilyenkor minden plusz feladatot elvállalunk, állandóan rendelkezésre állunk, minden és mindenki fontosabb, mint mi saját magunk. Mindenkire jut időd, csak saját magunkra nem. Eközben azonban a szervezeted elkezd üzenni a szaporodó kilókkal: elég volt! Egyszerűen védőpajzsot növeszt a még több feladat ellen! Ilyenkor érdemes tudatosítani: akkor is szerethető vagyok, ha néha nemet mondok. Nem kell mindenkinek megfelelnem, nem kell mindent elvállalnom!
Érdemes tehát elgondolkodni azon, van-e az életünkben olyan vélt vagy valós ártalom, ami ellen így próbálunk védekezni. A gyerekkori traumák feloldására, amennyiben egyedül nem megy, kérjük szakember segítségét.
Érintés utáni vágy
Amikor nagyon vágyunk mások közelségére, az érintésre, testi kontaktusra, de ez teljesen hiányzik az életünkből, akkor is képesek vagyunk hízni. Ez szintén egy hibás tudatalatti program: „Ha nagyobb vagyok, akkor az esélyem is nagyobb arra, hogy érintkezésbe kerüljek másokkal”. Sajnos a való életben ez sokszor pont az ellenkező hatást éri el. Mert sokan a nagydarab embereket pont igyekszenek elkerülni, különösen akkor, ha még az energiái is azt sugározzák, hogy nagyon vágyik a másikra, nagyon szüksége van a közelségre! Ebből a csapdából is úgy tudunk kilépni, ha tudatosítjuk, felszínre hozzuk a mélyen elfojtott vágyainkat, és megfelelő módon kezeljük őket.
Félelem és szorongás
A félelemnek rengeteg arca van. Sok mindentől lehet félni, szorongani, a közös mindegyikben, hogy nagyon kellemetlen, rossz érzések, amitől természetesen igyekszünk szabadulni. Amennyiben nincsenek tudatos megküzdési stratégiáink, vagy egyáltalán nem is akarjuk tudatosítani, hogy mi az állandó szorongásunk igazi oka, elkezdjük alkalmazni a nem tudatos menekülési stratégiákat. Ennek egyik módja az evés (természetesen sok minden más is lehet, az alkoholtól, tudatmódosító szerektől kezdve a vásárlásig, játékszenvedélyig…). Mert amíg eszünk, egy időre elfelejtjük a gondjainkat: „Most olyan jó. Nem érzem a szorongást, olyan jól ellazulok ilyenkor.” És így kezdjük el az evést egyfajta „fájdalom és félelem csillapítóként” használni. Ez szinte ugyanolyan függőséget képes kialakítani (különösen az édességek), mint például az alkohol.
Unalom
Amennyiben hiányzik az életünkből a kreativitás, az értelmes és sikerélményt adó munka, tevékenység, és mindennapos az unalom, sokszor azért kezdünk el csipegetni, hogy elűzzük az unalom kellemetlen érzését. „Addig is csinálok valamit”. Vigyázat, az evés nagyon gyorsan, könnyen válhat unaloműzővé, egy konkrét programmá! Soha ne legyen a nassolás az esti program! Ha csak azért eszünk, nassolunk, mert úgy érezzük, nincsen jobb dolgunk, ideje alaposan megvizsgálni az életünket. Értelmes célok, szívvel végzett munka, tevékenység nélkül nem csak a plusz kilók tudnak észrevétlenül felszaladni, de hosszú távon az ember lelke is nagyon sérül – elérhet az értéktelenség érzése, amit aztán követhet a még több plusz kiló, a szorongás és a depresszió.
Félelem a felelősségtől
Sok esetben, amikor komoly döntés, nagy változások előtt állunk nem vagyunk képesek felvállalni a felelősséget. Mert természetesen ismeretlen, ami következik, olyan bizonytalan még minden… Ilyenkor sokan önkéntelenül visszavágynak a gyerekkorba, amikor mások hozták meg helyettük a döntéseket. Különösen igaz ez akkor, ha soha nem volt lehetőséged gyerekként dönteni, választani, mindig megmondták neked a tutit. És amennyiben gyerekkorodban az evés jelentette a megoldást sok mindenre (ha szomorú vagy, ha magányos vagy – lásd előbb), akkor ilyen esetekben is az evéshez fogsz nyúlni. De addig, amíg nem vagy hajlandó felvállalni a felelősséget, amíg a tudatalattidban nem válsz teljesen felnőtté, a többletsúllyal is hiába fogsz harcolni. Hiszen egy sikeres fogyókúra felvállalása is felelősséget, és sok-sok döntés meghozatalát kívánja.
Önbizalomhiány
Az életünk minden területét érintheti az önbizalomhiány, a kisebbrendűségi érzés. Egyik komoly gátja lehet a sikeres fogyókúrának. Hiszen ha korábbi emlékeiben olyan események szerepelnek, melyekben nem azt érted el, amit szerettél volna, könnyen beteheted magad a „nekem semmi sem sikerül” dobozba. És ha még ráadásul sokszor hallottad gyerekkorodban, hogy „te semmire nem vagy képes”, „nem igaz, hogy még ezt sem tudod megoldani”, és hasonlókat, biztosan garantált a sikertelenség…Így még ha el is kezdenél egy fogyókúrát, az agyadban futó program („nekem semmi sem sikerül”) gondoskodik arról, hogy valóban ne legyen sikeres a fogyókúrád, vagy még idő előtt abbahagyd. És ilyenkor egyetlen vigasz szokott lenni: megjutalmazod magad egy kis édességgel…
Ilyenkor az első lépés szintén a szellemi – lelki rendrakás. Az önbizalom, önbecsülés helyreállítása nélkül a kínkeservvel leadott kilók egy idő után ugyanúgy visszamennek. Hiszen a testi változás egy kis időre tud csak önbizalmat adni. Még ilyenkor is mindenkit tehetségesebbnek, csinosabbnak, szebbnek láthatsz önmagadnál, ami növeli a szorongást, és ezt ugyanúgy egy kis evéssel, édességgel próbálhatsz oldani…
Az igazi önbecsülés, önbizalom, önszeretet megtalálása és mindennapos megélése olyan hatalmas erő, amely nem csak a sikeres fogyókúrát biztosítja, de az élet minden területén biztosítja a sikert és az elégedettséget.
A könnyen felszabaduló plusz kilók és sikertelen fogyókúrák mögött sok esetben a mindennapos stressz, és a depresszió is állhat (természetesen ezek hátterében lévő számtalan okkal). Addig, amíg nem kezeljük a depressziót, és nem tudjuk oldani a stresszt, nagyon nehéz, szinte lehetetlen a sikeres fogyókúra, és hosszú távon a számunkra ideális testsúly megőrzése.
Amint láttuk, számtalan lelki oka lehet a felszaladó plusz kilóknak, és a sikertelen fogyókúráknak. Összefoglalva azt mondhatjuk, hogy ahhoz, hogy sikerüljön egy optimális súlyt elérni és megtartani, két dolog mindenképpen szükséges:
- Fogadjuk el az aktuális állapotunkat! Szeressük a testünket olyannak, amilyen. Az utálat, undor, és hasonló negatív érzések csak hátráltatják a változást!
- Tárjuk fel a háttérben lévő lelki okokat, negatív szellemi meggyőződéseket. A hízás csak egy tünet, aminek az igazi oka általában mindig a tudat mélyén rejtőzik!
Természetesen a hízásnak, és a sikertelen fogyásnak fizikai szintű okai is lehetnek. Számos tévhit kering a fogyókúrákkal kapcsolatban. Ezeket írásom következő részében ismerhetitek meg.
