Hallottad már azt a szót, hogy reziliencia? Olyan fura szónak, nagyon tudományosnak hangzik, pedig egy olyan mindennapi, de nagyon értékes tulajdonságról van szó, amivel minden ember rendelkezik többé – kevésbé.
Ha nagyon röviden szeretném megmagyarázni: a reziliencia a lelki rugalmasságot jelenti. Azt a képességet, amikor az ember (vagy csoport) erőteljes, ismétlődő, akár sokkszerű hatásokhoz is sikeresen adaptálódik, alkalmazkodik, pontosabban vissza tudja nyerni a krízis előtti testi – lelki egyensúlyát, egészségét.
Felnőttként láthatjuk, hogy vannak emberek, akik szinte minden sorscsapást fel tudnak dolgozni, és vannak emberek, akik a legkisebb nehézség esetén megborulnak. Tulajdonképpen leegyszerűsítve azt mondhatjuk, hogy míg az előbbi ember nagyfokú rezilienciával rendelkezik, az utóbbinál sérült ez a képesség.
És azért mondom, hogy sérült, nem pedig hiányzik, mert úgy gondolom, minden ember ezzel a képességgel születik. Lehet, hogy nem azonos mértékben hozzuk, de mindenkiben ott van a lelki rugalmasság képessége! Hiszen ha a kisgyermekben nem lenne, nem tanulna meg járni például. Gondolj csak bele, hányszor esik el és kel fel a kisgyermek, amíg stabilan járni tud! Nem adja fel: lehet, hogy egy nagyobb esésnél sír egy kicsit, de utána újra feláll és mosolyog! Visszatér eredendő derűjébe, lelki nyugalmába, és újra próbálkozik! Fiatal lelke még nem merevedett meg, még nem sérült a kudarcoktól, és ez a rugalmasság automatikusan működik.
Hová tűnik a reziliencia?
Az életünk folyamán ért kríziseink, traumáink, sérüléseink merevvé tehetnek. És minél merevebbé válik valaki, annál nehezebb az újabb krízisekhez, történésekhez való alkalmazkodás. Az élet nevű játszóteret viszont nem lehet bezárni a sérülések elkerülése végett! Nem lehet megúszásra játszani, hiszen mindannyiunk színdarabja nem egy vagy két, hanem sok – sok felvonásos. És játszani kell!
Gondolj csak bele, hogy ezt mennyire tükrözi egy-egy természeti példa. Ha láttál már fiatal fát a viharban, tudod, hogy az hajladozik, de a legritkább esetben törik! A vihar után mindig visszanyeri eredeti alakját, helyzetét. Egy idősebb fa viszont már ritkán hajlik, az a viharban bizony törik. És itt a fa nem a testünket, hanem a lelkünket szimbolizálja: ha az fiatal, vagyis rugalmas marad, lehet, hogy a viharban meghajlunk, de nem törünk! És azt is milyen jól szimbolizálja, hogyan érdemes a viharban viselkedni! A fiatal fa földig hajol: vagyis légy te is alázatos egy –egy nehéz élethelyzetben, mert ekkor nagyon valószínű, hogy rugalmasan megoldod a helyzetet, alkalmazkodsz a változásokhoz.
Bár lelki rugalmasságról beszélek, érdemes azért észrevenni, hogy a testünk is követi a lélek változásait! Az ízületi problémák, amelyek akadályozzák a mozgásunkat, merevvé tesznek. De vajon megvizsgáljuk-e, hogy az adott esetben nem előbb a lelkünk, szellemünk vált nagyon merevvé? Hiszen megfigyelhető, hogy ahogy telik az idő, az emberek többé – kevésbé két utat választanak: a bölcsesség vagy a merevség útját. A bölcs ember lelke, szelleme mozgékony, rugalmas, elfogadó, és ezáltal a teste is sokkal rugalmasabb, mozgékonyabb. A merev ember minden szinten bemerevedik – előbb a gondolkodásában, lelkileg, szellemileg, amit majd szépen követ a test is.
A reziliencia fejleszthető
A legfontosabb viszont az, hogy a reziliencia, a lelki rugalmasság visszanyerhető és fejleszthető! Ha nagyon le akarnám egyszerűsíteni, azt mondanám: légy nyitottan, tudatosan, elfogadóan a jelenben, éld meg a pillanatot a maga teljességében, a nehéz helyzetekkel együtt, de ne nyúlj vissza korábbi sérelmeidhez! Maradj a jelenben, és cselekedj! Ez persze nagyon egyszerűen hangzik, de a lényege ez!
Ha kicsit részletesebben akarom leírni, akkor ajánlom, hogy a következőket vedd figyelembe, mert ezekkel nagymértékben javíthatod, fejlesztheted a lelki rugalmasságodat, mondhatnám úgy is, hogy a lelki immunrendszeredet.
1. Tudatos jelenlét
Ismerd el azt, ami a jelen pillanatban van! A tudatosság nem azt jelenti, hogy homokba dugom a fejem, és elbagatellizálom a problémát! Igenis, ismerd el, fogadd el azt, ami a jelen pillanatban nehézséget okoz. És ebben nincsen hierarchia! Mindenkinek más okozza a problémát, és nem lehet azzal elfedni, hogy „ó, hozzá képest én mit nyavalygok”! Lehet, hogy óriási problémák vannak a világban, de neked legelőször a sajátodat érdemes megoldani…
2. Cselekvés
Olyan sokszor van az, hogy a gondolkodást kifogásként használjuk a nem cselekvésre! Vagyis lebeszéljük magunkat a felmerülő feladatok megoldásáról ilyen – olyan, sokszor nem is valós indokokkal. Majd akkor, ha… Majd nekifogok, ha… Majd ha meglesz hozzá ez – az… Ugye ismerős? A reziliens emberek mindig a cselekvést választják! És a legkisebb tett az ügyben önbizalmat ad a további lépésekhez.
3. Emlékezz!
Nem, nem arra, hogy milyen traumáid voltak már! Ez a legveszélyesebb, hogy mindig visszamászkálunk múltbeli traumatikus eseményekhez. Viszont emlékezz arra, hogy hányszor megoldottál már nehéz helyzeteket! Idézd fel, milyen bátor, ügyes, rátermett voltál! Csak idézd fel minél jobban, és rájössz, hogy bizony ott van benned máris a reziliencia, csak lehet, hogy elfelejtetted, elrejtetted…
4. Önismeret
Ahogy sokszor hangsúlyozom, az életben az egyik, ha nem a legfontosabb ismeret az önismeret. Aki igazán ismeri magát, tudja, mik az erősségei, és képes azokat használni! Nem ugyanaz a tulajdonság, képesség tesz mindenkit rezilienssé! Viszont az egyéni erősségek azok, melyek rugalmasan átsegítenek egy- egy nehezebb élethelyzeten. Feltéve ha ismered és használod azokat.
5. Mindig van segítség!
Nagyon sokan azt hiszik, hogy egyedül vannak egy – egy probléma kapcsán. De ez nem igaz! Mindig van segítség, csak merj megnyílni, merj gyengének látszani, és merj kérni! Az igazán rugalmas emberek nem attól rugalmasak, hogy mindig – mindent egyedül oldanak meg! Nem attól rugalmasak, hogy mindig kemények, erősek! Tudod, a kemény fa törik! Az erő a reziliens ember esetében egy olyan belső erőt jelent, amelybe a gyengeség is belefér. Ahogy már a Bibliában is megírták: „ keress, és találj,kérj és megadatik néked,kopogtass, és az ajtók feltárulnak előtted…”. Mindig van segítség! Legyen szó egy barátról, a párodról, vagy akár egy külső segítőről, ne félj kérni!
6. Nem lehet mindig feszíteni!
Az igazán reziliens emberek lazítani is tudnak! Aki nem képes ellazulni, az feszíteni sem képes! Az élet egy ritmus, egy hullámzás: ideje van a lazításnak, és ideje van a feszítésnek, ideje van a nappalnak, és ideje az éjszakának, ideje van a melegnek, és ideje van a hidegnek…Lehetne folytatni, de a lényeg az, hogy találd meg azt a tevékenységet, amiben igazán el tudsz merülni, fel tudsz töltődni. Ez a léleknek olyan, mint az autóban az üzemanyag. Ha az autódat is csak hajtod, és soha nem töltöd fel, le fog állni! A léleknek is szüksége van üzemanyagra ahhoz, hogy a feszítés idején is rugalmas maradjon.
Érdemes a felsoroltakat beépíteni a mindennapi életünkbe. Sokan a testükre, immunrendszerükre már többé – kevésbé figyelnek, de ne felejtsük el, hogy ugyanilyen fontos a lelki immunrendszerünket is támogatni. Így tudjuk fejleszteni a rezilienciát, a lelki rugalmasságot, amely ugyanolyan szépen kidolgozottá válhat az évek során, mint egy szép, izmos test. És bár lehet, hogy nem annyira látványos, de legalább olyan hasznos.
