Mindennapi korlátozó hiedelmeink

Kívülről jön a probléma…

A legtöbb felnőtt ember úgy gondolja, hogy tisztában van önmagával, ismeri magát és képes irányítani az életét. Aztán ha probléma van, az első automatikus reakció általában az szokott lenni, hogy kifele tekintünk: ki vagy mi okozta a bajt, hiszen az csakis kívülről jöhet. Én biztosan ártatlan vagyok, nem is értem, hogyan történhetett ez…

Amikor megkérdezem a klienst, hogy mi a panasza, a legritkább esetben szokta azt mondani például, hogy: „igyekszem tönkretenni az életemet, próbálom boldogtalanná tenni magam, minden esetben csak a rosszat látom…”. Pedig milyen sokszor űzzük ezt a játékot!

Hát persze, hiszen könnyebb kifele mutogatni, mint bent keresgélni és takarítani – ez utóbbi ugyanis munkával jár.
Ahogy elkezdünk kifele mutogatni, keresgélni, egy rövid időre úgy véljük, hogy meg is találtuk a bajaink okát: a politikát, a rosszindulatú főnököt, az áruló barátokat, a követelőző szülőket, a nemtörődöm párunkat, a hálátlan gyerekeket, a közönyös embereket, a balszerencsét… Lehetne folytatni a sort. Valamire ráfogjuk a bajunkat, és várjuk, hogy megváltozzanak a külső körülmények, merthogy attól majd jobb lesz…

Még az is előfordulhat, hogy valóban változnak a külső körülmények, de érdekes módon a problémánk nem oldódik meg.

Vagy mégis belül lenne a gond?

Okos ember ilyenkor csak felteszi a kérdést: valóban minden baj kívülről jönne?
A válasz természetesen: nem! A legtöbb baj, probléma, sőt betegség forrása bennünk van. Mert az élet nem csak úgy történik velünk, hanem bizony mi alakítjuk. A legtöbb esetben nem tudatosan…

Fogantatásunktól kezdve minden információt, érzést, történést elraktározunk, legyen az jó vagy rossz, építő vagy gátló, örömteli vagy szomorú. Gyerekként is mindent magunkba szívunk, kis antennáinkkal nem csak azt „vesszük”, hogy hogyan kell beszélni, járni, enni, stb., hanem azokat az információkat is, amit a szüleinktől, nagyszüleinktől, környezetünktől hallunk. Mindent lemásolunk, függetlenül attól, hogy szükségünk van-e rá, vagy sem.

Körülbelül hétéves korunkig már kialakul az alapvető személyiségünk és gondolati sémáink. Ezeket a gondolati sémákat, mintákat a pszichológia kognitív sémáknak, a kineziológia hitrendszereknek nevezi. Természetesen ez semmilyen vallásos meggyőződést nem takar, tulajdonképpen azokat a hiedelmeket jelenti, amelyek igazáról meg vagyunk győződve, alapigazságként kezeljük. Ezeket a hiedelmeket olyan mélyen rögzítettük magunkban, hogy sokszor nem is vagyunk tudatában annak, hogy bizony ezek működtetik a mindennapjainkat.

Negatív hiedelmeink

Amennyiben ezek a hiedelmek pozitívak, építő jellegűek, nincs is ezzel baj. Ha már fogantatásunkkor szeretettel vártak, a magzati korunk zavartalan volt, és kisgyermekként sok megerősítésben és bátorításban volt részünk, kialakul az ősbizalmunk az élet és minden ember iránt, magunkévá teszünk rengeteg pozitív hitrendszert, és ezek egész életünkben támogatni fognak bennünket.

Viszont nagyon gyakran már kisgyerekkorban olyan negatív hiedelmek épülnek belénk, amelyek blokként jelennek meg a mindennapokban, és akár tudatosan tisztában vagyunk, akár nem, irányítják az életünket, akadályozzák a kiteljesedésünket.

A negatív hiedelmeket leggyakrabban a szülőktől „kapjuk” (természetesen ők sem tudatosan nevelik belénk ezeket a dolgokat), és az események értelmezése, megélése tovább mélyíti ezeket a negatív hitrendszereket. A magzatkori stressz (pl. nem várt gyerek), kisgyerekkori rossz élmények, traumák, elhanyagoló környezet, bántalmazó szülők (akár testi, akár mentális) olyan negatív alaphiedelmek kialakulását „segítik elő”, mint például:

• nem vagyok szerethető
• fölösleges vagyok
• nem vagyok elég jó
• nem vagyok értékes
• én vagyok a hibás mindenért; én tehetek róla (bűntudat!)
• soha nem vagyok biztonságban

A feltételekhez kötött szülői szeretet, a túlzó elvárások, a hasonlítgatás szintén sok kárt tud okozni, és sok felesleges negatív hiedelmet képes kiépíteni, például:

• „Nem szeretlek, amikor ilyen rossz vagy / feleselsz / elveszed a kishúgod játékát, stb.” – hiedelem: „Meg kell felelnem, mert csakis úgy vagyok szerethető. Ha magamat adom, rossz vagyok, és senki sem szeret.”
• „Csak akkor kapsz puszit, ha rendet raktál a szobádban” – hiedelem: „Ahhoz, hogy szeressenek, mindig tennem kell valamit, meg kell felelnem az elvárásoknak… Senki sem szeret csak magamért, ha semmit sem teszek. A kedvükben kell járnom.”
• „Hogyhogy csak négyest kaptál matekból? Bezzeg a fél osztálynak ötös lett.” – hiedelem: „Nem vagyok elég jó. Mindenki jobb nálam.”
• „Nem hiszem el, hogy ezt képtelen vagy megcsinálni, erre bárki képes. Szedd már össze magad…” – hiedelem: „Mindig – mindent magamnak kell megoldani, bármilyen nehéznek tűnik. Nem kérhetek segítséget. Ha segítséget kérek, beismerem, hogy alkalmatlan vagyok.”
• „Pont olyan akaratos vagy, mint Rózsika néni.” – hiedelem: „Rózsika nénit senki sem szereti. Ha olyan vagyok, mint ő, engem sem szeretnek. Nem vagyok szerethető.”
• „Most nézd meg, megint mit tettél! Legszívesebben elsüllyednék szégyenemben…” – hiedelem: „Szégyellni való vagyok. Bűnös vagyok. Én tehetek róla…”

 

Családi „örökségünk”

Nagyon fontos leszögezni: a szülők nem azért „programoznak” belénk negatív hiedelmeket, mert ártani akarnak! Dehogyis! A legtöbb szülő a legjobbat akarja a gyerekének! Csak sajnos ők is hurcolják a negatív hitrendszereket, sérüléseket, amiket aztán akaratlanul is továbbadnak…

A családban gyakran elhangzó mondatok, amelyeket a szülők nagy meggyőződéssel hangoztatnak, szintén beépülnek a negatív hitrendszereink közé, és mintegy „családi örökségként” visszük tovább az olyan meggyőződéseket, mint például:

• A fiúk nem sírnak! (= Az érzelmek kimutatása a gyengeség jele.)
• Minden férfi szemét. (= Nem bízhatok a férfiakban. Mindegyik át fog verni.)
• Minden nőnek csak a pénz fontos. (= Nem bízhatok a nőkben. Csak a pénzemet akarják.)
• A pénzért nagyon keményen meg kell dolgozni. (= Ahhoz, hogy megéljünk, meg kell szakadnom a munkában. Nem lazíthatok, hajtanom kell.)
• Minden gazdag ember tisztességtelen. (= Ha esetleg pénzem lenne, én is tisztességtelen lennék…)
• A mi családunk ezt sohasem engedhette meg magának. (= Bűntudatom van, bármikor megengedek magamnak valamit…)
• Soha semmit nem adnak ingyen. (= Ica segített a tegnap. Biztosan akar valamit tőlem…)
• Én még a levegőtől is hízok. A mi családunkban genetikailag hajlamosak vagyunk a hízásra…
  (= Nem csoda, ha így állandó súlyproblémával küzdünk…)
• A női létet meg kell szenvedni. (= Nőként csakis fájdalom lehet a részem… Fájdalmas menstruáció, fájdalmas párkapcsolat…)
• Nekünk soha nincs szerencsénk. (= Méghogy ingyen jár hozzá! Átverés ez az egész…)
• Ennek még meglesz a böjtje (= Ne örülj a szerencsének, a jónak, mert úgyis rossz vége lesz…Sok ember ezért nem képes igazán örülni, hálásnak lenni azért, amit elért, mert valahol mélyen erősebb a félelem, hogy mindezt bármikor elvesztheti.)
• stb….

A végtelenségig lehetne folytatni. Biztosan Te is tudnál hozzátenni jó néhányat.

Hiedelmeink által vezérelve

Felnőtt korunkban sokszor észre sem vesszük, hogy a szülők szólnak belőlünk, vagy a régi, már gyerekkorban beépült hiedelmek vezetik az életünket. Ezek a negatív hiedelmek olyan mélyen lehetnek bennünk, hogy legtöbbször nem is tudatosul, hogy miért úgy reagálunk egy adott szituációban, ahogy tesszük.

Vegyük például azt a nagyon gyakori alaphiedelmet, hogy „nem vagyok szerethető”. Ha valaki ezzel a hiedelemmel nő fel, lehet, hogy egész életében meg akar majd felelni mindennek és mindenkinek. Nem mer konfrontálódni, nem meri kimondani a véleményét, mindig azt nézi, mi a jó a másiknak – hiszen valahol mélyen az van benne, hogy ahhoz, hogy szeretetet kapjon, meg kell felelnie az elvárásoknak, sőt, azokon felül kell teljesítenie…Ugyanakkor ilyen alaphiedelemmel nem is tudja elhinni az ember, hogy csak önmagáért szeretik, hogy mindenféle ellenszolgáltatás nélkül is kaphat figyelmet, szeretetet, törődést.

Minden alaphiedelem további kisebb hiedelmeket és automatikus gondolatokat generál. Ezek az automatikus gondolatok pedig általában negatívak, és nemhogy építenének, hanem tovább mélyítik a már meglévő alaphiedelmet.
A „nem vagyok szerethető” alaphiedelemnél maradva, a hiedelem lehet például „ha valaki kedves velem, azt csak érdekből teszi”, a kialakuló automatikus negatív gondolat pedig: „biztosan csak azt akarja, hogy elintézzek neki valamit”.

Ugyanígy, bármelyik alaphiedelem és hiedelem további negatív automatikus gondolatokat generál. És ugye tudjuk: a gondolatoknak teremtő ereje van! A gyermekkorunk óta ható alaphiedelmek, hiedelmek és hozzá társuló automatikus negatív gondolatok életünk folyamán lelki és testi problémákban nyilvánulnak meg. Megteremtjük saját magunknak a problémákat!

Amikor például valaki sokszor azt hallja a családban, hogy „én még a levegőtől is hízok”, vagy „genetikailag hajlamosak vagyunk a hízásra” olyan mélyen bekódolja magában már gyerekkorában ezeket a hiedelmeket, hogy felnőttként esetleg eszébe sem jut, hogy miért nem sikerül soha a fogyókúrája, miért hízott el egyáltalán…. Mert a hiba nem a génekben van, és természetesen nem is a levegőben! A probléma gyökere mindig a mélyen tárolt információban, hibás hiedelemben van! Azért is sikertelen sokszor minden fogyókúra, mert csakis testi szinten próbáljuk megoldani, ahelyett, hogy megvizsgálnánk a mélyben meghúzódó lelki okokat is. Természetesen az említett két hiedelem mellett még számtalan létezik, ezek feltárása rendkívül fontos a sikeres változás, gyógyulás érdekében.

Mindig tudsz változtatni!

Rengeteg negatív hiedelmünk létezik, oldalakon keresztül lehetne boncolgatni. A lényeg: ezek mindig blokként jelennek meg az életünkben, és akár tudunk róluk, akár nem, irányítják az életünket (vagy sok esetben blokkolják a változást, az igazán jót). Életünk szinte minden pillanatában a magunk által kialakított, és másoktól átvett hitrendszerek, hiedelmek alapján reagálunk eseményekre, ezek alapján döntünk és cselekszünk (vagy éppen nem cselekszünk…). Természetesen a hétköznapokban általában nem számolunk ezekkel a tudatalattiban berögzült programokkal, hiszen működésük automatikus.

Ezeket a berögzült hiedelmeket a kineziológia segítségével fel tudjuk tárni, és meg tudjuk szűntetni, kitartó és tudatos munkával. Mindig van lehetőség a változásra, változtatásra, a sikerre! Csak Te kellesz hozzá, és egy kis segítség!

Kívánom mindenkinek, hogy még ma kezdjen hozzá negatív hiedelmeinek felszámolásához! A kineziológián kívül is létezik még számtalan módszer, segítség, csak meg kell találnunk a számunkra megfelelőt. A jutalom pedig nem marad el: megoldódhatnak évek óta fennálló testi, lelki problémák, kiegyensúlyozottabbá válnak a mindennapok, erőt kapunk a választásainkhoz, döntéseinkhez, és egyre gyakrabban megélhetjük az áhított belső béke állapotát. Az érzést, hogy minden jól van. Hogy szeretve vagyunk és szerethetünk, úgy vagyunk jók, ahogy vagyunk, szabadok vagyunk és biztonságban vagyunk. Hát kell ennél több?