Jó esetben mindenki meg tudja fogalmazni, hogy mit is jelent számára a boldogság. Mert ahogy egy korábbi rövid írásomban már szó volt róla (mit jelent a boldogság), mielőtt elkezdenénk kergetni, nem árt magunkba nézni, és őszintén bevallani, hogy nekünk konkrétan mit jelent ez a fogalom, állapot, érzés.
Ha elsőként anyagi javak, hírnév, karrier, több idő, biztonság szerepel az „ettől vagyok boldog” listádon, ki kell ábrándítsalak. A külső tényezők által biztosított „boldogság” nagyon illékony, inkább rövid távú kielégülést, jó érzést, és persze valamilyen biztonság illúzióját adja. De ne keseredj el: az emberek többségének ugyanez a listája…
Ha nagyon – nagyon egyszerűen le akarom írni úgy, hogy többé – kevésbé mindenkire igaz legyen: boldogság az, amikor egyszerűen jól érzem magam a bőrömben mindenféle külső tényezőtől függetlenül.
Mi nem kell a boldogsághoz?
A hangsúly a külső tényezőn van. A hosszú távú elégedettséghez, boldogsághoz nincsen szükséged külső tényezőkre.
Nagy csapda az, hogy sokan ettől teszik függővé a boldogságukat: majd ha levizsgázok, majd ha elnyerem az állást, majd ha enyém lesz a lány, majd ha megveszem az új autómat, majd ha megveszem álmaim házát…Akkor leszek igazán boldog…
Ugye ismerős? Vajon hányszor tettél hasonló kijelentéseket? És hányszor váltak be hosszú távon?
Vagy gondolj csak egyszerűbb külső dolgokra: tetszik az arcunk / hajunk, mert éppen kozmetikusnál / fodrásznál jártunk; finom ízeket érzünk, mert éppen egy csokit majszolunk; valaki megdicsér, hogy milyen szépek / kedvesek / okosak vagyunk…Ez a pillanatnyi „boldogságunk” (amit inkább ebben az összefüggésben pillanatnyi jó érzésnek neveznék) általában valamilyen külső tényezőtől függ, és valamelyik érzékszervünkhöz kötődik (látjuk magunkat a tükörben, érezzük az ízt, halljuk a dicséretet).
Való igaz: rövid távon a külső tényezők képesek boldoggá tenni, örömet , elégedettséget okozni. De amint eléred, megkapod a vágyott dolgot, lassan megszokod, természetes lesz, és már nem is okoz akkora örömet, mint a legelején. Valahogy megkopik az érzés… Ha kicsit is tudatos vagy, lehet, hogy még meg is kérdezed magadtól: miért nem tudok már örülni neki? Vagy olyasmit mondasz: mindenem megvan, mégsem vagyok boldog… Azért természetesen, mert külső tényező, anyagi javak, karrier, akár másik ember (!) nem tud hosszú távon, stabilan boldoggá tenni!
Persze itt most szinte hallom: mond ezt egy éhezőnek! Természetesen vannak alapszükségletek, amelyek megléte fontos, és csak utána beszélhetünk boldogságról, elégedettségről. Csakhogy sokan nincsenek tisztában azzal, hogy mi ez az alapszükséglet: legyen, amit enni, legyen fedő a fejünk fölött, és legyen legalább egy ember, akinek szeretetet tudunk adni és tudunk tőle elfogadni is. Ennyi! Ezen szint után már igenis lehet az ember boldog, kiegyensúlyozott. Ha eleve élvezed akár azt a keveset, amid van, és nem arra gondolsz, amid nincs, máris egy örömteli állapotot tapasztalsz meg, és az életed növekedésnek indul!
És mi okoz hosszú távon boldogságot?
Bizony nem egy csodapirula! És nem is valamilyen külső dolog, ahogy erről már beszéltünk. Elég csak sok híres, gazdag emberre gondolnod, akiknek esetleg mindenük megvan, mégis boldogtalanok, alkohol – drog problémákkal, küzdenek…
A saját boldogságod hosszú távon mindig bizonyos belső tényezőktől, viselkedésmódoktól, cselekvésektől, gondolkodásmódtól függ.
Mindenki képes önerőből fokozni a boldogság szintjét! És sajnos vagy nem, ez az egyetlen út: Te magad tudod biztosítani, elérni, megtartani a jóllétedet! Nagyon – nagyon egyszerű dolgokkal! A baj itt is az, hogy mindig túlbonyolítunk! Pedig a jó és igazán működő dolgok nagyon egyszerűek. Egy titok van: változtatni a gondolkodásunkon és az alább ismertetett viselkedésmódokat bevezetni a mindennapjainkba. Már az út elején, amint alkalmazni kezded, érezni fogod a változást, hosszú távon pedig elérheted az elégedett, kiegyensúlyozott, derűs állapotot. Egyszerűen jól fogod érezni magad a bőrödben!
Lássuk hát, mik a legfontosabbak a hosszú távú boldogsághoz!
Őszinteség
Az első és legfontosabb az önmagunkkal szembeni őszinteség. Már a legelső lépés is őszinteséget kíván: elismerni, hogy nem a külső tényezők okozzák a boldogságot.
És bizony, önmagunkkal őszintének lenni az egyik legnehezebb dolog. Nem véletlenül élnek sokan, sajnos, úgynevezett élethazugságban: az egész életük káprázat, egy folyamatos hazugság önmaguknak és a világnak.
És hogy miért is kell őszinteség a boldogsághoz? Ez szerintem egyrészt evidens, mindenki érzi a saját bőrén, hogy kellemetlen nem őszintének lenni, kisebb – nagyobb hazugságokkal ferdíteni…Másrészt, bizonyított tény, hogy az agy számára egy természetellenes, és nagyon megterhelő állapot nem őszintének lenni. A torzítások, ferdítések, hazugságok egy állandó készenléti állapotot idéznek elő, mely egy folyamatos energiarabló folyamat az agy számára. Nem véletlenül mutatják ki ezt az állapotot a hazugságvizsgáló gépek!
Mindenféle önámítás, hazugság betegítő hatású – állandó készenlétben tart, elvonja az energiánkat, olyan, mint egy folyamatos stresszor.
Amint megszabadítod magad ettől az energiarabló folyamattól, máris egy csomó energiát szabadítasz fel! Könnyedebb, elégedettebb, szabadabb leszel – egy nagy lépés a boldogság felé vezető úton!
Hála
Nagyon – nagyon fontos: sohasem a boldogság tesz bennünket hálássá! Minden esetben pont fordítva működik: a hála tesz bennünket boldoggá!
Ahogy Simone Weil mondta: meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk… Vagyis hálásnak lenni mindenért: amink van, a napsütésért, az esőért, a jó szóért, a mosolyért, akár azért, mert lekéstük a buszt (aminek biztosan oka van).
Sok gazdag ember, annak ellenére, hogy mindene megvan, nem boldog. Mindig többre vágyik. Még ezt kell elérnem, még azt…És vannak emberek, akiknek mai mércével mérve semmijük sincs, mégis boldognak látszanak. Mert míg az előbbiek hiánygondolkodásúak, mindig csak azt látják, amijük még nincs, az utóbbiak egyszerűen hálásak. És a hála boldoggá tesz!
Minden nap hálás vagy valamiért?
Kedvesség
A kedvesség talán a legkönnyebben elsajátítható és megvalósítható. Először is, légy kedves önmagaddal! És természetesen másokkal is.
Ha sikerül őszintének lenned, az már maga is kedvesség önmagaddal szemben.
Léteznek apró, mindennapi kedvességek. Rámosolygok a tükörképemre, és észreveszem, hogy szép a szemem (vagy arcom, hajam, szemöldököm, bármi). Aztán rámosolygok az utcán a másik emberre. Amikor káváért megyek, megkérdezem, hogy hozzak-e még valakinek. Ha hazaér a férjem, átölelem, megfogom a kezét, és megkérdezem, milyen napja volt…Egyszerű kis dolgok…
Az igazi kedvesség pedig az önelfogadás és mások elfogadása, önmagunk szeretete hibáinkkal együtt. Változtatni különben is csak úgy lehet, ha először elismerem (ez az őszinteség…) és elfogadom a hibáimat (kedves vagyok magammal).
Néha irigy vagyok? Néha kapzsi? Van rajtam túlsúly? És akkor mi van? Ettől nem vagyok rosszabb, mint bárki más! Mindenkinek vannak hibái, senki sem tökéletes. Legfeljebb csak annak akar látszani, rengeteg energia befektetéssel és önmaga ámításával.
Ha kedves vagyok magammal és másokkal, megint csak rengeteg energia szabadul fel! Olyan könnyedség, amit a legjobb wellness kezelések sem tudnak biztosítani. A kedvesség egy energiatakarékos üzemmód, megspóroljuk azt az idegfeszültséget, amit irigységre, kapzsiságra, manipulációra, gyanakvásra, és fölösleges önámításra pocsékolnánk.
Légy hát kedves önmagadhoz és másokhoz. Megéri!
Tolerancia
Szorosan kapcsolódik a kedvességhez, bár ez egy szinttel magasabb, és kicsit nehezebb is elérni. A tolerancia tulajdonképpen egy hosszú távú, állandó elfogadás, a jó feltételezése, nem pedig pillanatnyi kedvesség. Az intolerancia mögött általában a másságtól, ismeretlentől való félelem húzódik. Mert amit nem ismerünk, attól félünk. És amitől félünk, azt általában rossznak tartjuk. Pedig amitől félünk, amitől ódzkodunk, az az esetek 90 százalékában nem olyan, vagy nem úgy következik be, ahogyan mi gondoljuk! Igen, van 10 százalék rossz is, de miért nem a 90 százalékra koncentrálunk?
A tolerancia a másság elfogadása, egyfajta türelem, tisztelet. Nem azt jelenti, hogy feltétlenül egyet kell értenem másokkal, és követnem, netán alárendelnem magam! De tiszteletben tartom, hogy sokfajta igazság létezik, és soha nem feltételezek ártó szándékot a másság mögött!
Kapcsolódások
Talán az egyetlen, külső tényezőnek (is) nevezhető dolog, ami hosszú távú boldogságot, elégedettséget tud biztosítani, az az emberi kapcsolat. Pontosabban a kapcsolatok – legyen szó egy társról, családról, gyerekekről, barátokról, szomszédokról, ismerősökről. Egy igazi emberi kapcsolat, amit ápolunk, nagyon sokat tud emelni a boldogság szintünkön. Tulajdonképpen ez sem igazán külső tényező, hiszen ahhoz, hogy működjön, hogy adjon, magunkat kell adnunk, energiát kell belefektetnünk – ami természetesen sokszorosan megtérül.
Sajnos a tendencia az, hogy a mai emberek egyre magányosabbak. Még a kapcsolatban élők is társas magányban élnek. És a magány hosszú távon egyáltalán nem okoz boldogságot, sőt… Bár néha jólesik egyedül lenni, de az teljesen mást jelent! Az ember alapvetően társas lény, igényli a másik emberrel való kontaktust.
Kapcsolódni bármikor – bárkivel lehet. Érdekes megfigyelni, például amikor utazol, hogy mit csinálnak az emberek. Vagy akár az utcán sétálva…. Legtöbb esetben mindenki a telefonjába, olvasnivalójába, vagy önmagába van zuhanva. Szinte mindenki kerüli a kontaktust! És a furcsa az, hogy még meg is magyarázzák, hogy ilyenkor hasznos tevékenységet végeznek, nincs idejük másra. Ezt nem én találtam ki, ezt egy széleskörű kutatás keretében állapították meg. A résztvevő embereket megkérték, hogy próbáljanak másképpen viselkedni: keresni a szemkontaktust, rámosolyogni emberekre, ha úgy adódik, váltani néhány mondatot, szóba elegyedni akár idegenekkel is. Ezután kikérdezték őket arról, hogyan érzik magukat, és konkrét paramétereket is megmértek. Persze gondolom, sejtitek, mi volt az eredmény: szinte kivétel nélkül mindenki kiegyensúlyozottabbnak, boldogabbnak érezte magát, mint amikor a telefonba merülve „fontos” dolgaikat intézték. És az olyan paraméterek, mint a vérnyomás, pulzus is jobb értékeket mutattak. És csupáncsak egyszerű kapcsolódásokról volt szó!
Rámosolyogtál ma valakire?
Fájdalomtűrés
Minden áron el akarjuk kerülni a fájdalmat, a rossz érzéseket. De minél inkább erre koncentrálunk, annál inkább boldogtalanok, elégedetlenek leszünk! Az életet egyszerűen élni kell, és nem várni a fájdalmat, hanem ha jön, egyszerűen megélni, de nem beleragadni! Nagy különbség! Számos boldog, elégedett ember életében többször is megélte a fájdalmat, de ez hosszú távon csakis erősítette, növelte a fájdalomtűrő és megoldó képességét! Tehát ne a fájdalommentességre törekedj, hanem nyugodtan éld meg, ha jön. De ne várd, ne rettegj tőle, ne ragadj bele! És akkor erősödni fogsz. Olyan ez, mint a védőoltás: amivel egyszer találkoztál és legyőzted, meg fog erősíteni a későbbi „vírusokkal”, fájdalmakkal szemben!
Önmérséklet, vagyis az arany középút
Óriási tudás az, amikor valaki tudja, mikor elég: a pénzből, az evésből, az élvezetekből, a rohanásból, akár a fájdalomból…
Az utóbbinál kicsit visszakapcsolva: ahogy írtam, ezt is meg kell élni, de tudni kell mikor elég. Amikor már beleragadsz az önsajnálatba, az már a sok kategóriába tartozik, és az nem önmérséklet.
Kincs az arany középút ismerete. Az életben mindenben, tényleg mindenben önmérsékletet kell tanúsítanunk. Ez vezet az igazi elégedettséghez.
Bátorság
A boldogsághoz elengedhetetlen a bátorság! Már az előbb felsoroltakhoz is bátorság kell. Egyáltalán, az élethez bátorság kell! És ez nem azt jelenti, hogy szabályokat lépek át, 160-al száguldok, jeges vízben fürdök, leugrom egy magas szikláról, sorolhatnám… Biztosan értitek, miről beszélek. A bátorság nem vakmerőség, hanem felelősség vállalás! Felvállalni a felelősséget a saját életemért, a szembejövő kihívásokért – nem pedig megfutamodni, ámítani, bemagyarázni, hogy miért is nem kell ezt vagy azt meglépnem! A felelősség jelentése magában a szóban benne van, mint általában minden a csodálatos nyelvünkben. Felelősség = felelni az élet kihívásaira! Legyen bár ismeretlen, szokatlan, a megszokottól eltérő – de reagálni kell rá, felelni kell rá, nem elkerülni! Felelősséget vállalni!
Mire várunk hát? Kívülről soha, de soha nem fogjuk megkapni a boldogságot! A pillanatnyi elégedettséget, jó érzést igen – és természetesen valamilyen szinten erre is szükségünk van. De amennyiben hosszú távon boldog, elégedett, kiegyensúlyozott szeretnél lenni, csak rajtad múlik! Egy perccel tovább se pazarold az idődet arra, hogy kívülről várod a megoldást. Akár azonnal el is kezdheted a boldogabb életedet.
Kezd talán egy kis bátorsággal…Mostantól igenis boldog leszel! Kezedbe veszed az irányítást, és külső tényezőktől függetlenül eléred a „jól érzem magam a bőrömben” állapotot.
