Volt már olyan érzésed, hogy egy tekintet a lelkedig képes hatolni? Hogy egyetlen tekintet képes azt üzenni, hogy ismerlek? Hogy mindent tudok rólad, és mindent tudok a világról?
Sajnos ritka alkalom, amikor valóban mélyen, hosszan képesek vagyunk egy másik ember tekintetében elmerülni. Megengedni, hogy szemünkön keresztül olvasson bennünk, üzenjen rólunk és magáról, a kettőnk között meglévő kötelékről…
Felejthetetlen pillanatok, szívünkig hatoló tekintetek örökre beírják magukat az emlékezetünkbe.
Nekem ilyen volt, amikor először a gyermekem szemébe néztem. Azóta is mindig felemel, ha egy csecsemő szemébe nézek, hosszan, mélyen. Ilyenkor mindig titkos világokba nyerek bepillantást.
Nem tudom, hogy annak idején másodpercek, percek vagy órák voltak – az idő egyszerűen megszűnt, és csak a kapcsolódás létezett. Még tisztán előttem van a csöppnyi, tiszta kis arc, a finom bőre, szemeinek mélységesen mély, átható tekintete. Csak bámultam ezt az éterien tiszta tekintetet, és éreztem, hogy mindent tud rólam, jót és rosszat, egyenesen a lelkembe lát. Mindent tud a mostról, a múltról, sok – sok életemről, régebbi kapcsolódásainkról. Ismeri a titkokat, amit én már régen elfelejtettem, súgja a jövőt, ami még előttünk áll.
Nem volt semmi ítélkezés vagy büszkeség a szemében. Csak maga a végtelen tudás bölcsessége, amit egy másik világból hozott, onnan, ahonnan mindannyian érkezünk. Tudás, hit, végtelen bizalom volt abban a tekintetben. Amivel valamennyien rendelkezünk, egy ideig még emlékszünk rá, aztán sajnos lassan elfelejtjük. Megfeledkezünk arról, hogy van egy másik világ, ahonnan hozzuk és folyamatosan kaphatjuk is az erőt.
Egy mély tekintet emlékeztet
Hisz az ember olyan törékeny, és ha nem hisz abban, hogy van egy támogató, szerető erő, nevezzük Istennek, Univerzumnak, bárminek, akkor elvész. Az életnek súlya van, és a próbatételek meghaladása, önmagunk meghaladása nem könnyű feladat.
Egy kisbaba még hittel és bizalommal érkezik ebbe a világba. Csak nézz bele mélyen a szemébe – de ne csak úgy felszínesen! Kíváncsian, mélyen… És meglátod benne az Édenkertet, a zavartalan békét, a tisztaságot, az egységet. És érteni, érezni, tudni fogod te is, hogy létezik valami mélységes erő, tudás, hit és bizalom, ami mindenkiben ott van, amit hozunk.
Csak útközben elfelejtjük. Pedig nem tűnik ez el, csak valahogy elfedi az élet hordereje, és a próbatételek, amiket a fejlődésünk érdekében kapunk.
Ha elfelejtenéd, csak keress egy tiszta szempárt, és mélyedj el benne. Lehet, hogy először zavarban leszel. Mert egy igazán mély tekintet képes zavarba hozni bennünket. Olyan intim lehet, mintha lecsupaszítanának, és az addig oly nagy erővel rejtegetett valódi énünk feltárulna…
Pedig mindannyian arra vágyunk – hogy az igazi énünket sérülések nélkül megmutathassuk. De félünk – mert csalódtunk, bántottak, visszaéltek a tisztaságunkkal. Ezért kapjuk el oly sokszor tekintetünket, ha valaki mélyen, hosszan a szemünkbe néz…
Érdemes újra tanulni. Újra megengedni, hogy egy lélekig ható tekintet összekapcsolódjon velünk. Hogy emlékeztessen, felkavarjon és felemeljen.
