Az igazi, mély bizalom olyan az életben, mint a tiszta levegő. Feltölt, megnyugtat, energiát ad, inspirál, cselekvésre ösztönöz – nélkülözhetetlen az életben maradáshoz. Rövidtávon ugyan koszos levegővel is elműködik az ember, de milyen áron!
Bizalom nélkül is lehet ugyan élni, de annak is megvan az ára: hosszú távon testi – lelki tünetek, betegségek, és nem túl kellemes állapotok, mint például a céltalanság, szorongás, félelem, magány. Bár a bizalom nélküli életet még rövidtávon is inkább éldegélésnek, vagy még inkább túlélésnek nevezném…
Régen egyszerűen lehetetlen volt életben maradni bizalom nélkül. A világ tele volt veszélyekkel: éhínség, ragadozók, időjárásnak való kitettség, ellenségek. Az életben maradás érdekében csoportokban éltünk, egymásra ítélten – csakis így érezhettük magunkat biztonságban. Amíg egyikünk őrködött, a többiek tudtak aludni. Mert nem volt még biztonságos, zárható, riasztóval felszerelt lakásunk, ahol nyugodtan alhattunk őrködés nélkül… Bizalom nélkül egyszerűen képtelenség volt élni!
Ma már talán nincsenek ragadozók, és többségünk olyan szerencsés, hogy nem is éhezik. Mégis, ezen ősi állapot, érzelem, a bizalom, ugyanolyan fontos napjainkban is. Ahogy mondják: bizalom nélkül lehet ugyan élni, csak nem érdemes. Mert minőségi, nagybetűs élet csakis annak adatik meg, aki a bizalom állapotában létezni képes.
Hozzuk magunkkal ezt a vágyat, igényt, évezredeken át kódolódott belénk. Ott van valahol a létezésben, csíráját hordozza a lélek, és testet öltésünkkel megszületik bennünk.
A kezdeti bizalom: ősbizalom
Az édes anyaméhben (jó esetben) már kicsirázik az ősbizalom: egy biztonságos, mindennel ellátó világba érkeztünk, ahol vártak bennünket és úgy kapcsolódhatunk ezzel a világgal, hogy szeretve vagyunk. Édesanyánk szerető odafigyelése, finom érintései, nyugodt jelenléte, sugárzó szeretete képes ebből a kis csírából növelni az ősbizalom erejét. Ebből az ősbizalomból képes kifejlődni a későbbiekben a bizalom: önmagunkban, társainkban, a környezetünkben és a világban, ahol élünk.
Sajnos ez az ősbizalom már itt, az anyaméhben megborulhat.
Mert lehet, hogy már Édesanyánk sem ismerte, vagy elfelejtette, milyen érzés bizalomban élni.
Mert a környezet nem volt támogató, elfogadó, megnyugtató.
Nagyon sok későbbi problémánk, bizalmatlanságunk gyökere ezekből az első hónapokból, az első 1-2 évből fakad.
És igen, jöhetnek további életesemények, krízisek, csalódások – magunkban, másokban, a világban… Becsaphatnak, kihasználhatnak, csalódhatunk. És az oly áhított, oly fontos bizalom elkezd csökkenni, rosszabb esetben már nem is emlékszünk arra, milyen érzés a bizalom-, főleg pedig az ősbizalom állapotában létezni.
Hogy mit is takar tulajdonképpen az ősbizalom fogalma? Talán úgy lehetne leírni, hogy az a mély, testet – lelket átitató boldogságos érzés, feltétel nélküli hit, hogy a világ vár, befogad, megtart, hogy támaszkodhatom rá, biztonságban vagyok, szeretve vagyok. Nincs veszély, nem ismerjük a szorongást, hanem bátran, felfedező módon, kíváncsian, lelkesen elindulhatunk, és felfedezhetjük ezt a csodás, befogadó ás támogató mindenséget.
Amennyiben olyan áldottak vagyunk, hogy első 1-2 évünkben kialakulhatott bennünk ez az ősbizalom, nagy eséllyel fejleszthetjük ki magunkban a bizalom érzését, még akkor is, ha érnek az életben csalódások. Mert az ősbizalom megtapasztalásával kifejlődik bennünk az önbizalom is. És aki képes bízni önmagában, az a világ felé is képes bizalommal fordulni.
A felépülő bizalom
És hogy mi mindent takar ez a sokrétű érzés? Ez a mindennapjainkat nagymértékben befolyásoló állapot végtelenül sokrétű. Érdemes kicsit ízlelgetni, hogy Neked mit takar ez a szó…
Nekem a bizalom:
- Hit, hogy egy támogató, jó világban élünk.
- Bizakodás és remény egy szép, élhető jövőben.
- Hit az emberekben, az emberi jóságban, hogy igenis tudunk kapcsolódni, hogy közösek az érzéseink, vágyaink, hogy tiszta szívvel mindannyian látjuk,
tudjuk a jót, a szépet, az emelőt. - Hit önmagamban, hogy árnyékommal együtt is szerethető vagyok és képes vagyok szeretni, képes vagyok fejlődni, képes vagyok boldognak lenni.
- Bizalom az is, hogy képesek vagyunk vállalni a sebezhetőséget és a kockázatot, hogy elfogadjuk a bizonytalanságot, azt, hogy nem minden kiszámítható.
- Hogy sokszori csalódás ellenére is bele merünk vágni új dolgokba, új kapcsolatokba.
- Bizalom az, amikor minden külső látszat ellenére hiszünk a dolgok pozitív kimenetelében.
- Egy olyan varázslatos érzés, mint amit kisgyerekként a levegőben éreztem, amikor Édesapám feldobott a magasba, és kérdés nem volt, hogy elkap – a határtalan szabadság, boldogság és nyugalom egyvelege.
- Pozitív „elvárás”, vagy inkább várakozás, amivel mások irányába fordulunk.
- Bizalom, az, amikor lelkünk legsötétebb éjszakáján is pislákol még bennünk egy csöppnyi fény. Mely a bizalom energiájával lassan képes növekedni és bevilágítani a sötétséget.
tudjuk a jót, a szépet, az emelőt.Van remény!
Mindannyian kerülhetünk olyan állapotba, amikor úgy érezzük, kialszik lelkünkben a bizalom.
De még ilyenkor is jó tudni, hogy nem tűnt el! A parázs ott van a lélek mélyén, hiszen nincsen olyan emberi lény, akiben ne lenne meg csírájában a bizalom életképes magja!
Mert a lélek a bizalom csírájával érkezik ebbe a világba.
És tartsunk bárhol is az életben, érjenek is bármilyen kudarcok, ez a kis csíra életre kelthető, sőt, sudár, erős, stabil „fává”, érzéssé növelhető.
Ahhoz, hogy ez a csírázás beinduljon, sokszor elég néhány bátorító mondat, egy meleg ölelés, egyetlen személynek az odafordulása. Csak legyünk nyitottak, és ne határozzuk meg az irányt, hogy kitől, honnan érkezzen…
Mert a világ tele van „csíráztató” személyekkel, eseményekkel, érzésekkel, amitől a bizalom képes szárba szökkenni. Csak legyünk rá nyitottak :).
