Olyan világban élünk, amikor információk zúdulnak naponta ránk. Mindenki előtt nyitva áll a tudás ajtaja. Rengeteget lehetőségünk van az információszerzésre, a tanulásra. Rengeteg hír, adat, tudományos, spirituális téma áll a rendelkezésünkre.
És igen, sokan el is indulnak a tanulás útján. Az elején természetes, hogy nyitottak vagyunk, szomjazzuk az új információkat, keressük a tudást. Mert úgy gondoljuk, hogy majd a sok új ismeret megvált bennünket.
Aztán rádöbbenünk, hogy hiába a rengeteg tanulás, a milliónyi információ, mégis mintha nem haladnánk… Mintha megfeneklene az életünk, és a megoldottnak vélt problémák állandóan visszatérnek. Ilyenkor sok esetben az a reakció, hogy még több tudást akarunk, és megmagyarázzuk, hogy biztosan az eddigi információk nem voltak korrektek.
De vajon feltesszük-e a kérdést, hogy az eddig tanultakból mennyit valósítottunk meg? Vagy csak hajszoljuk a további információkat, a további „megmondókat”, anélkül, hogy valóban cselekednénk?
Tudás vagy információ?
Olyan sokszor mondom, írom, hogy a megszerzett információból csak akkor lesz saját, igazi tudás, ha cselekszünk, ha az tapasztalattá válik! Hiába nagy valakinek az informális tudása, ha azt nem alkalmazza, ha rendre elmarad a rendszeres cselekvés! Attól, mert valaki ismeri az összes sportot, még nem lesz egészséges, erős teste. Attól, mert valaki órákig tud beszélni a meditációról, még nem biztos, hogy világosság van a tudatában! Attól, mert valaki táplálkozástanból ledoktorál, még nem biztos, hogy a mindennapokban egészségesen étkezik.
És ez okozza leginkább a mi boldogtalanságunkat: hogy lassan már túl sok az információnk ahhoz képest, amennyit megvalósítunk. És bár a tudás rendkívül fontos (az igazi tudás!), de ha túl sok van belőle, és nincsen átkonvertálva cselekvésbe, agyon fog nyomni! Pont úgy, mint egy felhevített test esetében: ha egyre csak toljuk bele a hőt, de az nincsen valamilyen formában átalakítva, a test előbb utóbb fel fog robbanni!
A cselekvés okozta boldogság
A boldogságról nagyon sok szinten lehetne beszélni, nagyon sokféle formája, megnyilvánulása van. Viszont van egy olyan aspektusa, amiről talán kevesebbet beszélünk. Ez pedig a fentiekből következik.
A boldogság általában ott a legalacsonyabb, ahol tudjuk, hogy mit lehetne elérni a tudásunkkal, de ahhoz képest sokkal kevesebbet valósítunk meg. Ez nem minden esetben tudatos, de valahol mélyen nagyon jól érezzük, ha ritka pillanatainkban őszinték vagyunk magunkhoz.
És ez kultúrától, körülményektől független! Mert ott, ahol tudják, hogy nagyon kevés érhető el, de azt megvalósítják, ott az adott szinten boldogok az emberek. Ahol pedig magas szinten tudják, hogy mi minden elérhető, és azt meg is valósítják, ott magas szinten boldogok az emberek!
Nagyon leegyszerűsítve: a sok információ és a kevés cselekvés boldogtalanná tesz. Vagy másképp: ha tudod, hogy élhetnél egy 10 pontos életet, de csak 2 pontosat valósítasz meg, akkor boldogtalan leszel. Mert ez a legnagyobb probléma, a legnyomasztóbb teher: amikor a rengeteg információt, tanulást, valamilyen tudást nem tudom cselekvésre, tapasztalásra váltani.
