A hit maga az élet. Hit nélkül a mindennapok sem tudnának működni. Gondoljunk csak bele: ha egy földműves nem hinne abban, hogy a tavasszal elvetett magból őszre táplálék lesz, vajon elvetné azt a magot?
Sajnos sokan keverik a babonás gondolkodást, a naiv hiszékenységet az igazi hittel. Az igaz hit nem azt jelenti, hogy elszakadunk a valóságtól, a racionalitástól. A hit maga a valóság, nem pedig egyfajta tétlen csodában reménykedés.
Mi nem hit?
Talán először ezt érdemes megérteni.
- A hit nem egy érzés. Nem azt jelenti, hogy állandóan jó érzéseim vannak például Istennel kapcsolatban.
- A hit nem egyfajta öngyilkos ugrás a sötétbe, nem vakhit, főleg nem a tények ellenében! A hit nem azt jelenti, hogy minél nagyobb blődséget hiszek el, annál nagyobb a hitem.
- A hit nem azt jelenti, hogy dogmák szerint, korlátok közt éljük az életünket.
- A hit nem valami olyasmi, amit egy felsőbb hatalom kényszerít ránk, amely a kénye – kedve szerint rángat bennünket, és nekünk tehetetlenül tűrni kell.
- A hit nem egy illuzórikus reménykedés abban, hogy valaki más majd megcselekszi vagy elrendezi helyettünk azokat a dolgokat, amelyeket nekünk kellene megtenni.
És mi minden lehet a hit?
Sajnos sokszor csak erősen vallásos formában kerülünk kapcsolatba olyan gondolatokkal, hogy mit is jelent a hit. Az, hogy esetleg nem vagy vallásos, nem zárja ki, hogy ne legyen hited! Az igaz hit független mindenféle vallástól, egy sokkal ősibb, mélyebb, korlátok nélküli valóság. Egy eleven, működő energia, ami nélkül lehetetlen élni.
Az igaz hit nem statikus! Nem azt jelenti, hogy leülök a kanapéra, hiszek Istenben, hiszek abban, hogy minden megoldódik, mert Isten megoldja! Az igaz hit élő, eleven, cselekvő! Nem kész megoldásokat vár, hanem pont a benne lévő erővel cselekszik! Sok esetben úgy, hogy még nem látja a cselekménye végeredményét, de akkor is cselekszik!
Ahogy Szent Ágoston mondta: „Az ember elhiszi, amit még nem lát. Ennek a hitnek pedig az a jutalma, hogy látni fogja azt, amiben hisz.”
Érdemes nem vakon, hanem tudatosan hinni. Olyan sok mindenben lehet hinni, és ha megengedjük és gyakoroljuk a hitet, oly természetessé-, a részünkké válhat! Az igaz, nem fanatikus, nem elvakult, hanem a mélyről, lélekből merített cselekvő hit mindig feltölt, továbblendít, energiát ad még a legreménytelenebb helyzetekben is.
Lehet hinni a jóságban, a szépségben, az értelemben, a maradandóban, az emberségben, az örökben, a változásban, a megújulásban, a csodákban… És ha csak mustármagnyi a hitünk (ahogy Jézus mondta), akkor mindez megmutatkozik a fizikai valóságunkban.
Valóban élő a hited?
Lehet, hogy eddig nem sok részed volt jóban, szépben, emberségben. De ha elkezded hinni, anélkül, hogy eddig láttad vagy tapasztaltad volna, és ezek mentén cselekszel (!), lehetetlen, hogy ne jelenjen meg a fizikai valóságodban.
Pont ez az igaz, mély hit lényege. Hogy rendületlenül, egyelőre megfogható bizonyítékok nélkül hiszel és teszel! Mert az élet próbára tehet sokszor, hiszen az élet már csak ilyen. Szenvedhetünk, elbukhatunk, akár többször is. De ha megvan az élő, mély hitünk, akkor megyünk tovább, mert hisszük, tudjuk, hogy cselekvő hitünk energiája egyszer testet ölt és megnyilvánul fizikai síkon is.
Ez törvény, nem lehet másként! Ha mégsem valósul meg, akkor nem azt jelenti, hogy nem igaz a törvény – sokkal inkább azt, hogy a hitünk nem volt igazi, mély, lélekből megszülető, kitartó, cselekvő erő. Ami egy gondolatból születik, de mindig, minden esetben cselekvéssé válik.
Hinni önMAGunkban annyi, mint hinni Istenben
Az erős, működő hit egyik létfontosságú eleme az önmagunkba vetett hit. A magunk jóságába, emberségébe, erejébe vetett hit. Enélkül ugyanis nehéz…
Mert ha nem hiszel magadban, nem tudsz hinni a másik emberben, sőt Istenben sem! Aki úgy gondolja, hogy ő hisz Istenben, de önmagában nem, akkor valójában nincsen hite!
Mert ahogy a Szentírás mondja: „Isten saját képére és hasonlatosságára teremtette az embert”. Vagyis Isten benned van! És a másik emberben is ott van, mindenkiben ott van! Ha valóban hiszel Istenben, akkor magadban, és embertársadban is hiszel! És fordítva is igaz: ha valóban hiszel magadban, akkor a másikban és Istenben is hiszel! Még akkor is, ha nem vagy vallásos.
Advent első vasárnapján elmélkedj egy kicsit a hiten. Hogy neked mit jelent… Hogy miben hiszel, és hogy hiszel-e valójában… Hogy a hited valóban valami mély, cselekvésre buzdító tűz, vagy csak egy üres frázis…
Kezdj el hinni magadban! Saját jóságodban, kedvességedben, szépséges lelkedben, belső erődben. Ha hiszed, látni is fogod! És ugyanúgy kezdj el hinni embertársaidban, ne a szemeddel láss, hanem a szíveddel! Nézz át az illúziók, a hazugságok, terhek, bántó viselkedések és mérgező szavak fátylán, és lásd meg az EMBERT mindenkiben! Azt az embert, aki Isten képére és hasonlatosságára teremtetett, akiben ugyanúgy ott van mélyen a jóság, szépség, szerethetőség…
Ha elkezdesz hinni, és a tiszta hit mentén cselekedni, valóban megtapasztalod mindazt, amiben igazán hiszel.
Olyan egyszerű: tedd meg a hited, tudásod, lehetőségeid szerint, amit megtehetsz. Aztán fordítsd a fejed az ég felé, és egy kilégzéssel engedd el, ami ezen túl van… Azt, ami nem rajtad múlik. Folytasd a mindennapokat, várakozva, de nem elvárva. Ez a valódi hit.
