Szelíd és hatékony segítőink a gyógynövények – 1.rész: Gyűjtés és feldolgozás

Fénysebességgel bontakozik ki a természet, burjánzanak a gyógynövények, elképesztő színkavalkád és illatorgia fogad bennünket, ha kimegyünk a természetbe. Itt az idő, hogy begyűjtsük saját házi gyógyító növényeinket!

A megelőzés mindig sokkal egyszerűbb, mint a baj kezelése, gondoljunk hát egészségünkre akkor is, amikor tökéletesen jól érezzük magunkat. Épp ilyenkor kellene a legtöbbet foglalkoznunk vele, hiszen ekkor van leginkább energiánk és erőnk. Ha csak heti egy-két csésze gyógynövényteát fogyasztunk, már azzal is sokat tehetünk magukért. Miért van az, hogy az autónkat rendszeresen elvisszük szervizbe, akkor is, ha éppen semmi baja nincsen? Hogy megelőzzük a nagyobb bajokat, és hogy az autó biztonsággal bennünket szolgáljon. Az egészségünkkel is tanácsos volna ezt tenni: rendszeres megelőző karbantartást végezni annak érdekében, hogy a nagyobb bajok elkerüljenek. Erre tökéletesen alkalmasak a gyógynövények, és gyűjtésük kapcsán a természetben tett séták!

Mostani cikksorozatomban szeretnék kitérni a különböző szervrendszerekhez (pl. emésztőrendszer, légzőrendszer, szív- és érrendszer, idegrendszer…) tartozó problémák esetén használatos legfontosabb gyógynövényekre. Ezekből sokat mi magunk is begyűjthetünk a természetben, és a legjobb, ha már akkor használjuk őket, amikor még nincsen baj. Mindenki emésztésére ráfér egy kis karbantartás, és ugyanígy, a szív is meghálálja, ha időnként elfogyasztunk egy csésze galagonya teát!

Először viszont nagyon fontos megismerni a gyógynövény gyűjtés alapszabályait. Nagyon nem mindegy ugyanis, hogy hol, mikor, milyen növényi részeket és hogyan gyűjtjük.

A gyógynövény gyűjtés 10 alapszabálya

1. Csak olyan gyógynövényt gyűjtsünk, amit ismerünk. Ha nem vagyunk benne biztosak, inkább ne szedjük le. Vannak mérgező növények is, amelyek néhány gyógynövénnyel is összekeverhetőek! Például a mezei zsurló nagyon hatásos gyógynövény, míg a mocsári zsurló mérgező!
2. A növénynek csak azt a részét szedjük le, ami a hatóanyagot (drogot) tartalmazza. Fontos tudni, hogy melyik rész tartalmazza a drogot, és csak azt gyűjteni: gyökér, virág, szár, levél, termés, kéreg vagy teljes föld feletti rész (herba).
3. Ökológiailag tiszta lelőhelyről gyűjtsünk, ahol a talaj és a levegő nem terhelt mérgekkel. Tilos gyűjteni: közlekedési útvonalak mellett, szemétlerakók mellett, folyamatosan legelőnek használt területeken.
4. Akkor gyűjtsük a gyógynövényt, amikor a legtöbb benne a hatóanyag. Ez csak néhány termés és mag esetében egyezik a biológiai érettség állapotával. A gyógynövények többségénél a hatóanyag-felhalmozódás csúcsa a virágzás körüli időszakban, gyökereknél a tenyészidőszak végén (általában késő ősszel) van.
   Reggel, a harmat felszáradása után, száraz, napos időben, lehetőleg teliholdkor, de mindenképpen növő hold idején érdemes gyűjteni a gyógynövényeket.
   Megvan az ideje és a módja a különböző növényi részek gyűjtésének. A teljesség igénye nélkül kitérnék néhány alap dologra:

   Virág gyűjtése

   – általában teljes virágzáskor, de vannak kivételek (pl. aranyvesszőfű virágzás kezdetén)
   – a bodzavirágot rövid kocsánnyal
   – a martilaput félig kinyílva
   – az ökörfarkkórót szirmonként
   – az akácvirágot a fürtökről lefosztva

   Levél gyűjtése

   – általában a virágzás kezdetén, de vannak kivételek (pl. borsmenta virágzás előtt)
   – akkor kell gyűjteni, amikor a levelek teljesen kifejlődtek
   – egyenként kell leszedni a szárról, ágakról 2-3 cm-es levélkocsánnyal
   – nem gyűjthető beteg, gombás, szétrágott levél

   Gyökerek, gyökértörzsek gyűjtése

   – késő ősztől – kora tavaszig, a nyugalmi időszakban
   – földtől meg kell tisztítani
   – a nagyobb gyökereket fel kell darabolni, a mályva gyökerét kockázni
   – kivétel: gyermekláncfű gyökér – nem szabad frissen aprítani, csak hosszában kettévágni (ha nagyon vastag), mert elveszíti a tejnedvét

   Kérgek gyűjtése:

   – fiatalabb törzsekről vagy legalább 2 cm vastag ágakról lehet gyűjteni

   Termések gyűjtése:

   – amikor beértek; kivétel a csipkebogyó: félérett állapotban
   – kocsányrész nélkül
   – a bodza termését fürtösen szedjük, és úgy szárítsuk meg; száradás után kell leszemezgetni

5. Sérült, száraz, penészes növényt nem gyűjtünk.
6. Legyenek megfelelő gyűjtő eszközeink: olló, metszőolló, kesztyű, kés, fésű, kis ásó.
7. Mindig jól szellőző anyagba gyűjtsük a növényeket: papírzacskó, doboz, kosár. láda, zsák. Műanyag tárolóba csak a gyökereket szabad gyűjteni.
8. Minden gyógynövényt külön kell gyűjteni az összekeveredés elkerülése érdekében. Lehetőleg még a helyszínen feliratozni, hogy mibe-mit gyűjtöttünk.
9. Annyi gyógynövényt gyűjtsünk, amennyit aznap fel tudunk dolgozni.
10. Annyit gyűjtsünk, hogy jövőre is maradjon! Mindig biztosítsuk a továbbszaporodást – ha nem gyökeret gyűjtünk, ne húzzuk ki! Gyökerek gyűjtése után a gödröket vissza kell fedni. Ne károsítsuk a természetet, tömegtermő helyről szedjük a gyógynövényeket.

 

Gyógynövény lelőhelyek

Bizony, igaz a mondás, hogy fűben-fában orvosság van! Nincsen olyan hely a természetben, ahol ne lennének gyógynövények, a saját kertünkben, de még egy lakótelepi parkban is találkozhatunk velük (más kérdés, hogy ilyen helyen általában nem gyűjtünk).
A fontosabb lelőhelyek ismertetésénél természetesen nem tudok kitérni az összes gyógynövényre, ezért csak az ismertebb, fontosabb, házipatika részeként gyűjthető gyógynövényeket említem meg. Természetesen ennél sokkal több gyógynövény létezik minden egyes lelőhelyen, és több gyógynövény többféle helyen is megtalálható, nem csak szigorúan egy féle lelőhelyen (gondoljunk pl. a cickafarkra, annyira elterjedt, hogy szinte mindenhol megtalálható ez a csodálatos gyóygnövény).

Az erdők és környékük (erdőszélek, tisztások, vágások, bozótosok) fontosabb gyógynövényei:
Vérehulló fecskefű (csak külsőleg használjuk), aranyvessző, orbáncfű, nagy csalán, erdei ibolya, kankalin, zamatos turbolya, vadárvácska, veronikafű, apróbojtorján, bodza, csipkebogyó, galagonya, fehér fagyöngy, boróka, ezerjófű, fehér árvacsalán, fekete áfonya, szamóca, szeder stb.

A legelők és a rétek fontosabb gyógynövényei:
Cickafarkfű, kakukkfű, kamilla, pemetefű, somkóró, pásztortáska, ökörfarkkóró, fehér üröm, gyermekláncfű, orvosi füstike, orbáncfű, tejoltó galaj, lándzsás útifű, vasfű stb.

Vizek mentén, nyirkosabb réteken, árkokban és árkok mentén található fontosabb gyógynövények:
Fehér mályva, fekete nadálytő, fűzfa, kecskeruta, martilapu, komló, szúrós gyöngyajak, libapimpó, sédkender, mezei zsurló, papsajt stb.

Mocsarakban, folyók ártereiben, álló vizek partján: orvosi kálmos.

A művelés alatt álló területek fontosabb gyógynövényei: búzavirág, aggófű (csak külsőleg), tarackbúza, édesgyökér, bakfű, porcsinfű stb. Itt nagyon fontos, hogy csak olyan helyről gyűjtsünk, ahol biztosan tudjuk, hogy vegyszermentes gazdálkodást folytatnak!

Haszonfák, díszfák, mint gyógynövények:
Hárs, fehér akác, tölgy, fűzfa, fekete nyárfa, fehér nyírfa, szelídgesztenye, vadgesztenye.

Termesztett növényeink gyógynövényként használt melléktermékei:
Diófalevél, diókopács, kukoricabajusz, babhüvely, cseresznye- és meggyszár, napraforgó virág, málnalevél, szamócalevél, fekte ribizli levél.

 

A begyűjtött gyógynövények kezelése

Ahhoz, hogy a későbbi felhasználás során is megfelelő legyen a gyógynövényünk, nem elég a figyelmes gyűjtés, ugyanilyen fontos a szakszerű feldolgozás is.
A begyűjtött gyógynövényeket leggyakrabban szárítani szoktuk, ez a legelterjedtebb felhasználási mód. Természetesen sokféleképpen felhasználhatjuk a friss gyógynövényeket is, különböző tinktúrák, szörpök, kenőcsök, krémek, egyéb kivonatok készítésére is.

Friss növényi részek kezelése esetén fontos:

• Ne töredezzenek, ne zúzódjanak.
• Tárolóba rakás előtt ki kell válogatni a szennyeződéseket (földdarabok, ágak, füvek).
• Megfelelő tárolóedénybe rakni, a felhasználás módjától függően.
• A friss növényi részek nedvességtartalma még nagy, károsodás nélkül még átmenetileg sem tárolhatók!

Gyűjtött növényi részek szárítása:

• Nagyon fontos a gyorsaság – minél gyorsabban szárad a nyersanyag, annál jobb minőségű lesz a benne lévő drog.
• Legjobb szárító eszköz a fűzfavesszőből készült tálca, de jól kiterítve sima kartonlapon is tudunk szárítani.
• Jól szellőző, tiszta, világos helyen kell szárítani.
• Elegendő szárítótér legyen – jól szétteríteni a növényeket, különben befüllednek.
• Árnyékos helyen szárítandó: zöld vagy színes föld feletti részek: virág, levél, herba.
• Napfénynél is lehet szárítani: gyökér, kéreg, termés, fehér- és sárga virágok.
• Tűz feletti szárítás: 35 Celsius fokra melegített sütőben – édesgyökér, mezei kakukkfű.

Mikor száraz a gyógynövény?

• Ha az ujjak között szétmorzsolódik: virág, levél, termés.
• Ha pattanva törik: hajtások, füvek.
• Ha kemény, pattanva törik: gyökér, kéreg; a gyökér 3 hétig is száradhat!
• A szárítás akkor megfelelő, ha a szárított anyag nedvesség tartalma körülbelül 8-14%.

Csomagolás: miben és hogyan tároljunk

• Zsákokban, ládákban, üveg vagy kerámia edényekben, papír tasakokban érdemes tárolni a jól kiszárított gyógynövényt.
• Soha nem tárolunk fém edényben!
• A tároló edényt mindig fel kell címkézni: mi van benne, mikor gyűjtöttük, hol gyűjtöttük.
• Fénytől védett helyen tároljunk.
• 1 évig tökéletes a hatóanyag tartalom, 1 év után inkább külsőleg használjuk (max. 2 évig).

Használjuk ki a természet nyújtotta csodás lehetőségeket! Ahogy Maurice Mességué, a modern fitoterápia egyik megalkotója mondta: „Semmi áron ne mondjatok le arról, hogy mindig legyen időtök gyümölcsöt, gyógynövényt, virágot szedni, gyűjteni! Hajoljatok le a földig és emelkedjetek az égbe utánuk!”

Cikksorozatom következő részében az emésztőszervrendszer legfontosabb gyógynövényeiről írok.