Előző írásomból a különböző intelligencia fajtákat ismerhettük meg.
Ezekhez a kutatásokhoz kapcsolódóan nagyon sok vizsgálat indult meg azzal kapcsolatban, hogy a különböző intelligencia típusokhoz kapcsolható-e különböző tanulási módozat. Meglehetősen sok elmélet és modell létezik ezen a területen, amelyek legtöbbje azt mondja, hogy az emberek többsége egy bizonyos tanulási stílust részesít előnyben. Ez a stílus pedig a domináns intelligencia típushoz kapcsolódik.
Az alapérv a tanulási stílusok megismerése mellett az, hogy ismerve a saját tanulási stílusunkat, és azt személyre szabva, hatékonyabb lehet a tanulási folyamatunk. És ismerve gyermekeink elsődleges tanulási stílusát, támogathatjuk őket is, hogy az ismeretszerzés és az információk rögzítése minél hatékonyabb, gördülékenyebb legyen.
Fontos azonban azt is megemlítenem, hogy a tanulási stílusok kutatása területén messze nincsen konszenzus. Vannak olyan kutatók is, akik támadják az elméletet, mondván, hogy egy tanulási stílus preferálása csökkentheti a lehetőségeinket, hiszen így esetleg kizárhatunk olyan eszközöket, segédleteket, amelyek nem illeszkednek az adott stílushoz.
Saját tapasztalatból viszont azokkal kell egyetértenem, akik támogatják az elsődleges tanulási stílus megismerését. A gyakorlat azt mutatja, hogy valóban előnyös lehet, ha a tanulás során olyan módszereket használunk, amelyek alkalmazkodnak az egyéni tanulási stílusunkhoz. Arra tudok bíztatni mindenkit, hogy próbálja megtalálni saját és gyermeke elsődleges csatornáit, természetesen nem elhanyagolva a többi csatornát sem! Hiszen az, hogy van egy elsődleges, preferált tanulási módozatunk, nem azt jelenti, hogy a többit nem kell használnunk. Ez csak annyit jelent, hogy ismerve a számunkra, és gyerekeink számára legoptimálisabb módszert, nem erőltetünk esetleg olyasmit, ami nagyon nem megy!
A rengeteg modell közül ismerjük meg azt, ami talán a legelterjedtebb: a VAK modell, amely 3 különböző tanulási stílust különböztet meg:
- vizuális (látási) tanulási stílus (V)
- auditív (hallási) tanulási stílus (A)
- kinesztetikus (mozgásos) tanulási stílus (K)
Bizonyos kutatások úgy találták (Walter Barbe, Michael Milone, Raymond Swassing), hogy a tanulók 30%-a vizuális, 25%-a auditív, 15%-a kinesztetikus, 30%-a pedig vegyes típusú. Bár a kifejezések (vizuális, auditív, kinesztetikus) árulkodóak, ismerjük meg kicsit részletesebben, hogy melyik tanulási stílus mit jelent a gyakorlatban.
Vizuális
A vizuális stílust előnyben részesítők az észleléshez leginkább a szemüket használják, képek segítségével tanulnak a legkönnyebben, gyakran képekben is gondolkodnak. Előnyben részesítik a vizuális információt, például a színes ábrákat, térképeket, grafikonokat. Sokszor ők maguk is kiszínezik könyveiket, füzeteiket, színes tollakkal kiemelik a fontosabb részeket. Nagyobb valószínűséggel jegyeznek meg egy arcot, mint egy nevet.
Ezek az emberek legjobban a vizuális ingereken keresztül tudnak tanulni. A prezentációk, videók, animációk, a sok vizuális tartalommal bíró számítógépes tevékenység inkább bizonyul náluk hasznosabbnak, mint egy ábrák nélküli, színtelen könyv. A gondolattérképek (mely egy nagyon hasznos tanulási eszköz), az ábrák, szövegkiemelők segítenek. Amennyiben a tanulandó anyagban nincsenek például ábrák, grafikonok, képek, érdemes magunknak készíteni, mert már magának az ábrának az elkészítése is segíti a bevésődést.
Segítség lehet az előnyben részesített tanulási stílus megállapításában a gyerek szemmozgásának megfigyelése.
Ha a gyerek sokat néz fölfele (mindegy, hogy jobbra vagy balra) miközben gondolkodik, beszél, vagy éppen valakit hallgat, akkor a vizuális érzékelő csatornáját részesíti előnyben. Ezért nem érdemes gyerekünket letorkollni, ha éppen beszélünk hozzá, és ő fölfele néz… Ismerjük ugye? „Nincs a plafonra írva fiam / lányom!”. Hiszen vizuális stílusával pont bennünket próbál megérteni!
Auditív
Az auditív tanulók leginkább használt tanulási módozata a hallásalapú feldolgozás. Akkor tanulnak a legjobban, ha az új információt hallják. Nagyon gyorsan képesek mind a beszélt, mind a felolvasott anyagot feldolgozni. Gyakran sokat beszélnek, és nem azért, mert „nem képesek nyugton maradni az órán”, hanem mert hangosan kell gondolkodniuk. Inkább megjegyzik egy ember nevét, mint hogy hogyan néz ki, jobban emlékeznek egy beszélgetésben elhangzottakra, mit például arra, hogyan mit viselt az, akivel éppen beszéltek. Gyakran szeretik a zenét, és nagyon könnyen megjegyzik a dalszövegeket is.
Az ilyen típusú gyerekek (és felnőttek) számára is előnyös, ha az új tananyagot, ismereteket hangosan felolvashatják, ha hagyják nekik szóban megfogalmazni a kérdéseiket, ha tudnak akár csoportban is beszélgetni az új ismeretekről.
A tanulást segíti a hanganyagok hallgatása, és az is, ha mások számára elmagyarázzák a tanultakat, esetleg magukban hangosan felolvassák, elmondják.
Az auditív típusú gyerek szeme, amikor beszél, gondolkodik, vagy másokat hallgat, általában középen mozog, jobbra – középre, vagy balra – középre néz.
Kinesztetikus
A kinesztetikus (vagy mozgásos, érzeteket előnyben részesítő) tanulási stílust kedvelők legjobban érintések, mozgás és gyakorlati élmények által tanulnak. Az ebbe a csoportba tartozók gyakran élvezik a fizikai tevékenységeket, a kreatív kézműveskedést. Egy új használati tárgy esetében egyből kiveszik a dobozból és összerakják, anélkül, hogy elolvasnák a használati útmutatást. Nem szeretnek, és nem tudnak huzamosabb ideig egy helyben ülni. (Csak zárójelben: a mai oktatási rendszer ezt mennyiben támogatja? Sokszor rossz magaviseletű lesz az a gyerek, aki a 45 perces órát nem bírja végigülni….). A tanulási folyamat során hevesen gesztikulálnak, föl – alá járkálnak, hiszen ez segíti az új ismeretek bevésődését.
Segíti a tanulást, ha valamilyen fizikai tárgyat is megfoghatnak közben, pl. biológia órán egy csontvázat, vagy kémia órán egy széndarabot… Segít az, ha tanulás közben mozoghatnak, sétálhatnak, ha megszakíthatják a tanulást egy kis fizikai tevékenységgel. Például egy olvasmányt eljátszanak… Ha az iskolában ez jelenleg nem igazán megvalósítható, legalább az otthoni tanulásnál ne kényszerítsük kinesztetikus gyerekünket mozdulatlanságra („ne járjon annyit a lábad fiam” – higgyük el, ez nem fogja őt akadályozni a tanulásban).
A kinesztetikus tanulási stílust előnyben részesítő gyerek gyakran néz lefele (akár jobbra, akár balra) miközben beszél, gondolkodik, emlékszik valamire, vagy valakit hallgat.
Tanulni tehát sokféleképpen lehet. Hogy könnyítsük a magunk és gyermekünk tanulását, érdemes megfigyelni, hogy melyik az elsődleges csatornánk, és bátorítani annak használatát. Természetesen felelőtlenség lenne a többit teljesen elhanyagolni, hiszen van számos olyan remek eszköz, módszer, amely bármelyik tanulási stílusnál alkalmazható.
És ami a leginkább segít a tanulásban: ha nincs stressz a tanuláson, és nem alakult ki a tanuláshoz kapcsolódó blokk. Erről majd egy későbbi írásomban olvashatsz.
