Nyár. Megismételhetetlen pillanatok, hullócsillagok, az örökkévalóság ígéretének édes érzetei. Tobzódó színek, perzselő forróság, fények, illatok, hangok sokasága tölti be a teret.
A berobbanó nyárral az energia is a tetőfokára hág, és keresi a kiáramlás lehetőségét. Meg akar nyilvánulni, anyagba önteni erőket, gondolatokat, érzelmeket. Pezseg az élet megannyi szinten, jó esetben érezzük a sejtjeinkben, hogy zizeg az egész testünk, pörögni akarunk, tobzódni érzésekben, ízekben, illatokban, hangokban. Érzékszerveink mintha kiélesednének, milliónyi láthatatlan fonállal kapcsolódunk az élethez. Segít a természet, a fény, hogy az életigenlés szikrájából tüzek csapjanak fel, hogy boldog gyerekekként belevethessük magunkat a jelen pillanat, az élet ünneplésébe.
Fülledt nyári estéken szerelemre, varázslatra vágyunk. Friss napfelkelték csábítanak kalandra, a szabadság megélésére. Ilyenkor könnyedebbek vagyunk, valahogy a korlátok is el-el tűnnek valamennyire…
Áramlik az élet, ha hagyjuk. Ha hagyjuk, hogy mindez megtaláljon. Ha nem beszűkítjük a lehetőségeket azáltal, hogy csak a saját fejünkben lévő képeket keressük. Ha nem kész dolgokat akarunk, nem mindig az ismerőset. Ha engedünk az ismeretlen csábításának, mert nagyobb bennünk a kíváncsiság, mint az ismeretlentől való félelem.
Támogató energiák
A nyár olyan időszak, amikor az energiák pont ezt támogatják. Több az erőnk nyitni, kapcsolódni, felfedezni, ismeretlen tájakra, területekre merészkedni. A felfedezők csiklandós kis izgalmával lelkünkben meghódíthatunk egészen új világokat – akár a külvilágban, akár magunkban.
Ez az időminőség inkább a kiáradás, amikor cselekvő énünk által, cselekvő módon gyarapodhatunk, növekedhetünk, és adhatunk. Óriási energiákat tudunk befogadni, hogy utána a saját minőségünkön átszűrve áldásként visszaáramoltathassuk a világba. Ezáltal teremtve még több szépséget, jóságot, csodát, harmóniát, gyógyítva múltat, jelent és jövőt.
A nyári fény és tűz a teremtés aktív energiája, ami arra ösztönöz, hogy vállaljunk kockázatot, merjünk bátornak lenni, elhagyni járt utakat a járatlanért. Ledobni álarcainkat, mint a nehéz téli ruhákat, megmutatni magunkat pőrén és kendőzetlenül. Meglátni a másikban is a lényeget, a súlyos rétegek mögötti tiszta valóságot. Kimondani eddig kimondatlan dolgokat, olyan könnyedén, ahogy a lágy nyári szellő simogatja bőrünket.
A tűz erejétől hajtva végre bújjunk ki a vélt vagy valós biztonságot nyújtó barlangjainkból, és kapcsolódjunk. Mert mindannyian erre vágyunk még akkor is, ha sokszor olyan jól palástoljuk.
Végtelenül egyszerű. Csak váljunk láthatóvá, hallhatóvá, érezhetővé. A magasan járó, mindenre rávilágító, mindent bearanyozó Nap segít ebben. Mutassuk meg magunkat, pont úgy, mint a nyár. Mert bennünk is ott van a sok szín, a sok hang, a végtelen külső és belső szépség. Mindenkiben!
Kívánom mindenkinek, hogy engedje át magán a fény és tűz energiáját.
Kellemes nyarat, csodás pillanatokat, inspiráló kapcsolódásokat, testi – lelki – szellemi feltöltődést és regenerálódást kívánok!
