Néha úgy tűnik, mintha tényleg léteznének különböző óriás dobozok, melyekbe az emberek be vannak zárva a saját gondolataikkal, meggyőződéseikkel, a saját hitrendszereikkel, a saját kis igazságukkal. És ezek között a dobozok között egyszerűen nincsen kapcsolat, nincsen átjárás.
Mindenki csak pakolja a saját kis dobozát a meggyőződéseinek megfelelő további gondolatokkal, eszmerendszerekkel, abszolút „igazságokkal”, betonbiztos bunkert építve maga köré. Amin szép lassan egyetlen másfajta gondolat, a sajátjától eltérő nézet sem tud behatolni.
És míg régebben, a valódi, fizikai világban könnyebb volt másfajta gondolatokkal, nézetekkel találkozni, sajnos az online térbe bezáródó embereket már algoritmusok szolgálják ki. Ezek az algoritmusok természetesen olyan tartalmakat, gondolatokat, eszméket „tesznek” a szemünk elé, ami nagymértékben egyezik a meglévő preferenciáinkkal, meggyőződéseinkkel, ideáinkkal. Minél inkább az online térben élünk, annál nagyobb a valószínűsége, hogy lassan szinte nem is találkozunk más gondolatokkal, más tudással, más eszmékkel, mint a sajátunk. Legalábbis ha tudatosan nem keresünk.
Sokféle érdekes doboz létezik…
Egyre inkább eltűnik az a lehetőség, hogy a világ sokszínűségére rácsodálkozzunk. Hogy a tőlünk eltérő emberekre, a miénktől eltérő elvekre, érzésekre, gondolatokra kíváncsiak legyünk. Elképesztő szinten meg tud így erősödni a saját „igazságunk”, az a tévképzetünk, hogy mi mindent tudunk, sőt mindent jobban tudunk, és hogy a miénk az egyetlen, helyes valóság. Az óriásira nőtt ego a vélt biztonság és a hamis mindentudás illuzórikus állapotában egyre kevésbé akar és tud más „dobozokba” benézni, átjárni, nyitott lélekkel figyelni, esetleg újat tanulni.
Ilyenkor fordulhat elő, hogyha mégis szembejön valahogy egy másmilyen gondolat, másfajta meggyőződés, másfajta tudás, kezdődik a hárítás, a lejáratás, a kritizálás, az elutasítás. Anélkül, hogy akár csak egyetlen kérdést is feltennénk! Pedig annyira igaz, amit én is előszeretettel szoktam mondani a klienseimnek: a kérdések megnyitnak, a kinyilatkoztatások bezárnak! Vissza, a saját kis szűk dobozunkba… Ahonnan olyan könnyű névtelenül kiabálni, kritizálni, elutasítani. De persze ez nem vezet sehova. Pontosabban nem oda, ahová mindannyian szeretnénk eljutni: az igazi szabadságba.
Mert egy saját doboz, ha mégoly komfortosnak tűnik is, mégiscsak egy szűk tér. Ha nincsen átjárás másfajta dobozokba, előbb utóbb a biztosnak vélt doboz is elkezd szorítani.
A valóság nem fér egyetlen dobozba…
Mert az ember növekedésre, fejlődésre lett teremtve. Pont arra, hogy tapasztaljon, megismerjen olyan dolgokat is, melyekkel esetleg eddigi életei során nem találkozott.
Ami természetesen nem azt jelenti, hogy mindennel vakon egyet kell érteni, és bólogató Jancsiként leélni az életünket! A kíváncsiság, nyitottság, a megismerés és tudás vágya teljesen más. És vele jár egyfajta tolerancia, megengedés akkor is, ha már valóban nagyon sokat tudunk, nagyon sokat tapasztaltunk. Azt jelenti, hogy látjuk a sok különböző dobozt, látjuk a sajátunkat is, de közben a dobozunk ajtaja nyitva, ki- és bejárkálunk, és mások dobozába is bekopogtatunk, körülnézünk, kérdezünk…
Ezáltal tágítva a saját dobozunkat, egészen addig, míg a merev falak leomlanak, és a biztonság meg a szabadság már nem ott van, hanem bennünk és körülöttünk. Mindenhol.
