Advent harmadik gyertyája az öröm jelképe.
Mit jelent az öröm? Neked mit jelent? Mi az, ami örömet okoz? Keresed egyáltalán? Fontosnak tartod? Vagy a nagy hajtás, a felnőtt létbe merevedés, a felelősség rossz értelmezése elzárja előled az öröm megélésének lehetőségét? Vajon nyitva van lelkedben az a kiskapu, amin keresztül huncut kis örömök táncolhatnak be mindennapjaid folyásába?
Engedélyt adsz magadnak, hogy elvárásoktól, félelmektől, megfelelésektől mentesen bevalld, legalább saját magadnak, hogy mi az, ami igazán örömet okoz?
Örömre születtünk
Nézz rá egy önfeledt gyermekre. Nincsen örömtelibb dolog, mint amikor egy gyermek nevet, és alig van szebb és csodálatosabb egy édes gyermeki mosolynál! Jusson eszedbe, hogy te is gyermek voltál hajdanán. Én is. Mindannyian. Mosolyogtunk és nevettünk mindenen. Az öröm képességével együtt születtünk, az örömre való fogékonysággal jöttünk a földre! Hoztuk magunkkal, mint egy nagyon értékes adományt, amit a Jóisten a lelkünkbe helyezett még testet öltésünk előtt.
Örömre születtünk! Akkor is, ha a tapasztalásokkal kikövezett utunk néha fájdalmas, és részünk van a szenvedésben. Az öröm képessége akkor is bennünk van, mindenkiben! Ezt gyerekként még tudjuk – nincsen olyan gyermek, aki soha nem mosolyog, nevet!
Aztán lassan bezárjuk azt a bizonyos kiskaput. Leárnyékoljuk szemeinket, füleinket, és a keserű, megkövesedett tapasztalatok által olyan ösvényeket kövezünk ki magunknak, amelyeken ritkán társunk az öröm. Mintha elvesztenénk ezt az Isteni adományt! Lefedjük az örömre való képességünket, de mivel ott van az emlék, az érzés, hogy milyen jó is örömben élni, elkezdjük keresni.
Rossz helyen keressük
Sajnos sokszor rossz helyen. Nagy dolgokban. Pénzért megvásárolható anyagban. Látszat kapcsolatokban. Tárgyakban. Tárgyként kezelt emberekben. Birtoklásban.
Természetesen anyagi dolgok is tudnak örömet okozni! Nem arról van szó, hogy ezt meg kellene tagadni, egyáltalán! Csak ezek általában rövid időre szólnak – egy illatos fürdő, egy finom sütemény, egy szép ruha, egy jó autó… Álszent, aki ezeket teljesen megtagadja az anyagi létezés síkján! De a csak anyagi örömök hajszolása olyan zsákutca lehet, ami sehová nem vezet.
Nincs az a szuper autó, vagy az az álomház, ami képes tartósan a derű állapotában tartani. Mert ez talán a tartós öröm: egy belső derű, az állandó örömre való képesség jelenléte, ami átszövi a mindennapokat. Nem a hetven fotóból kiválasztott legjobb FB képen lévő mosoly… Nem a magamutogató, birtokló, hangos álvidámság. Hanem az a csendes mosoly, ami akkor is jelen van, amikor senki sem lát… Csak úgy, magadban, anélkül, hogy eszedbe jutna, ezt a pillanatot dokumentálni kellene… Az a szívet melengető, megtartó, felemelő, belülről simogató derű.
Öröm benned és körülötted – még akkor is, ha már nem hiszed
A derű nem anyagi természetű. Ott van benned, körülötted, az élet tálcán kínálja azt a milliónyi lehetőséget, amikor ezek a kis derűmorzsák táplálni tudnak. Semmi nem kell hozzá, csak egy döntés, egy megengedés. Egy döntés, hogy látok, hallok, beengedek, észreveszek – hogy jelen leszek.
Még a legfásultabb, legfáradtabb lélek is kap bátorítást, lehetőséget a sorstól, hogy észrevegye a valódi örömök csiklandozását. Annyi a dolga, hogy engedje!
Mindenben ott van az öröm csírája, lehetősége. Akkor, ha nem rohansz, nem hajszolod, nem akarnok módon akarod. Csak észreveszed és befogadod. Vagy előhívod magadból.
Mert ott van, Benned, mindenkiben! Akkor is, ha már nem hiszed… Akkor is, ha kijelented, hogy nincs minek örülni.
Lehet, hogy mélyen eltemetted, mert a félelem azt ordítja Neked, hogy nincs öröm…
Megeshet, hogy a kisgyerekként még oly természetes örömödet, jókedvedet beléd fojtották, leteremtettek, akár még meg is vertek, ha mertél önfeledt lenni…
Talán azt tanították, hogy semmi okod örülni…
Lehetséges, hogy azt halottad sokszor, hogy a nevetésnek sírás lesz a vége…
És így lehet, hogy megtanultad, magadévá tetted azt a káros meggyőződést: nem szabad örülni, vagy nincs minek örülni.
Öröm mindenben és mindenkiben…
A lelked mélyén viszont ott az a kis hang, aki súgja: igenis van! Kint is, bent is! És hoztad ezt a képességet, hogy működtesd, észrevedd! Tekerd le a félelem, az elvárások, a meggyőződések, a megfelelések hangerejét, hogy meghalld azt a szelíd, de annál csodálatosabban zenélő hangot, ami Benned is megszólal sokszor: igenis, az élet része az öröm!
Ott van a nehézségek, küzdelmek, felelősségek, csatározások, csalódások, értelmetlen versengések mellett, fölött, mögött! Mindenhol ott van a derű, a mosoly, az öröm lehetősége. Pillanatokban, történésekben, a létezés végtelen tengerében. Ott van: a szállingózó hópehelyben; az esti fényekben; a ködön áttörő napsugárban; a Hold változó arcaiban; párunk esetlen bocsánatkérésében; gyermekünk nyíló értelmében, igazságot, szeretetet kereső lelkében; kutyánk hűséges tekintetében; cicánk dorombolásában; az idősek igaz meséiben; barátunk együtt – rezgésében; a tél illatú reggelekben; a belőlünk induló kedvességben, segítésben, kegyelemben.
Mindenben benne van a derű megélés lehetősége. Csak egy döntés. A jelenlét. És akkor olyan észrevétlenül tud betáncolni szívedbe az apró örömök kavalkádja, hogy pillanatok alatt képes vagy felrepülni a legmagasabb hegy tetejére, ahonnan csodás kilátás nyílik életed megannyi, örömre okot adó tapasztalatára, megélésére, kincsére. Vagy az élet nyújtotta milliónyi derű lehetőségére. Amit a hétköznapok taposómalmában elfelejtesz észrevenni és megélni…
Nem címkézd az örömet! Hogy milyennek kell lennie… Az öröm bármi lehet: a jókedvtől, mókától, vigalomtól kezdve a békés elégedettségig vagy nyugodt gyönyörködésig. Nem azt jelenti, hogy egész nap vihorászunk. Nem egy állandó, felfokozott állapot – bár az is benne lehet. A tartós öröm, vagy inkább tartós derű inkább egy hozzáállás, egy nyitottság, egy döntés: hogy nyugodt elégedettséggel, egyfajta pozitív viszonyulással, derűsen tekintünk az életünkre, bármi is találjon meg az utazásunk során.
