Vajon mi a különbség a cél és az álom között?
Úgy gondolom, hogy mindenkinek vannak álmai és céljai is, még akkor is, ha nem fogalmazza meg konkrétan. Pontosabban: a legtöbb embernek vannak álmai, de nem biztos, hogy vannak céljai. Mert a kettő nem ugyanaz!
Ízlelgessük egy kicsit ezt a két fogalmat…
Álom
Ha van egy álmunk, az valami puha, lebegő, kicsit valószerűtlen. Vágyott, de nem annyira konkrét, nem számszerűsített, nem teljesen egzakt, nem annyira realisztikus. Lehet fenséges, pazar, meseszerű, valami nagyon jó, ölelő, simogató, andalító… Sokszor csak képzelődés, tünékeny látomás, nem annyira megfogható – mégis nagyon csábító, szívünknek kedves, vágyott állapot.
Cél
A cél már valami sokkal konkrétabb. Cél esetében, legalábbis ha jól fogalmazunk meg egy célt, vannak konkrétumok. Olyan kérdésekre van benne a válasz, mint: mikorra, mit, hogyan, milyen úton, milyen eszközökkel, milyen lépésekkel, részcélokkal… Kicsit keményebben hangzik, mint egy álom. Kézzelfoghatóbb, reálisabb, józanabb. Pont ezért van az, hogy sokkal kevesebben mernek célokat megfogalmazni. A többség csak álmodik, de ezekből azért nem lesz soha valóság, mert nem merünk hozzá célokat megfogalmazni! Mert míg az álom könnyed, nem cselekvő, addig a célok maguk után vonják a cselekvést!
Álomból cél
Szó sincs róla, hogy ne legyenek álmaink! Álmok nélkül nagyon szürke és sivár lenne az élet. De amennyiben az álomból nem lesznek konkrét célok, addig sajnos csak a szellemi dimenzióban élhetjük meg ezeket az álmokat, és fizikai síkon nem tudjuk megtapasztalni. Márpedig az ember itt él a Földön, testben, és igenis igénye van arra, hogy a mennyországot ne csak szellemben tapasztalja meg! Ez teljesen természetes!
Amíg vannak álmaink, azokból könnyen faraghatunk célokat. Viszont ha már álmaink sincsenek, az bizony egy sokkal nehezebb helyzet…
Fiatalon még sokan fényes szívvel vágnak neki az életnek. A szemük még csillog, a tartásuk egyenes, pezseg bennük az energia. Tudják, hogy bármit elérhetnek, tudják, hogy az élet csodás, és hogy sikeresek lesznek – jelentsen bármit is ez a siker. Mert vannak álmaik!
Aztán mire elérik körülbelül a 45 – 50 éves életkort, a többség már nem ragyog, és már nem pezseg az energia. Már nincsenek álmok…
Vajon miért vallanak olyan sokan kudarcot? Mi történik a csillogással, ami fiatalon még ott ragyog a szemekben? Mi lesz az álmokkal, a reményekkel? Miért van olyan hatalmas különbség az álmok, és a valóság között?
Vajon a külső körülmények, a különböző hátterek okozzák ezt? Bár nagyon szeretnénk ezt hinni, és sokszor ezzel meg is magyarázzuk, ez egyáltalán nem igaz. Mert ha így lenne, akkor gyakorlatilag ugyanolyan életet kellene élnie két nagyon hasonló háttérrel rendelkező embernek. Miért van az, hogy bár körülményeink lehetnek nagyon hasonlóak, az egyikünk sikeres lesz, a másikunk pedig nem?
Nem elég csak álmodozni…
Bár sokoldalú a kérdés megválaszolása, egy biztos: nagyon sok esetben hiányzik a cél és annak megvalósítása! Mert sikert, boldogságot, szép, kiteljesedett életet elérni csakis így lehet. Nem elég álmodozni! A siker egy arra érdemes cél, egy előre kitűzött cél megvalósítása, az azon való folyamatos munkálkodás.
Az, aki a célja megvalósításán dolgozik, akinek ez tölti ki a tudatát, aki abba teszi bele figyelmét, erejét, gondolatait, lelkesedését, tudását, az sikeres, mondhatni eléri és éli az álmait. Akinek nincsen célja, az vesztésre van ítélve. Még lehetnek ugyan álmai, de egy idő után nagyon frusztráló lesz, hogy ezek az álmok ott is maradtak az álmok világában…
Nem a külvilág, nem a körülmények tesznek bennünket sikertelenné, boldogtalanná, hanem mi saját magunkat. Mi tesszük magunkat vesztessé! Mert a gyermeki álmodozóból nem vagyunk képesek felnőni, és konkrét célokat kitűzni majd azon munkálkodni.
Mint ahogy a felnőtt ember is akkor teljes, ha megőrzi magában a gyermeki énjét, de az idő nagy részében felelősséget felvállaló felnőttként működik, az élet is akkor lesz teljes, ha mindig lesznek álmaink, és mellette konkrét céljaink, melyeken folyamatosan tudunk dolgozni, lépésről – lépésre.
És mindig elég a következő lépést megtenni: a hegymászónak a célja a csúcs, de útközben nem a csúcsot nézi, hanem a következő lépésre figyel! Bár ott van a tudatában a csúcs, a figyelmét, energiáját a következő lépésbe teszi bele.
Valahogy így érdemes tenni a célunkért is! A jelenben mindig megtenni a következő lépést. Mert minden ezen múlik: megtesszük azt a kicsike lépést, vagy állandóan a jövőt fürkésszük, aggódva, hogy milyen akadályokat gördít elénk a sors…
Ha valóban van célod, és azt el is szeretnéd érni, tudd: a cél nem a jövőben, hanem a mában valósul meg. Azokkal a kicsike, aprócska, de folyamatos lépésekkel…
És persze időnként azért álmodozni is érdemes. Mert az út az álmokkal kezdődik, viszont a célok vezetnek az álmok megvalósulásához :).
