Igazán pazar ez az ősz! A lágy táncot járó őszi falevelek ráérősen lengedeznek a gyengéd napsütésben. Ha valamelyik elindul, elköszön a fától, az sem siet. Kihasználja azt a kis időt, míg még a magasban visszatükrözheti az áldott napsütést, és incselkedhet egy parányit az őszi szellővel.
Csodás színekben pompázik a természet. Nincs ecset, mely vissza tudná adni azt a színkavalkádot, melyet az őszi erdő és mező produkál. Az arcunkat még melegíti a napsugár, lelkünket pedig a megszámlálhatatlan árnyalat: sárga, arany, mézszín, rozsdabarna, gesztenyebarna, vörös, narancs, karmazsin, lilába hajló bíbor… Szinte érzéki élmény a szemünkkel befogni ezt a csodát!
Az ősz a harmónia évszaka, még nem a teljes, elmélyült csend, de már nem is a forró, kirobbanó nyár.
Szeretem az őszt. Kicsit olyan nekem, mintha minden egyfajta megnyugtató szépséggel telne meg. Egyszerűen magával ragad, teljesen el tudok merülni a természet bájában, csodálom a színek változását, a párás reggelek után a gyengéd napsütést, az őszi avar illatát, a száraz falevelek roppanó hangját… A tiszta ég alatt csodásak a fények egész nap, a levegő pedig annyira friss, reggelente szinte harapni lehet. Ahogy Petőfi is írta, csak kiülök a dombtetőre, és onnan nézek szerteszét… Nézek, és hallgatom a lágy neszeket, beszippantom az annyira tipikus őszi illatokat. Érzem, látom ezt a varázslatot, a részévé válok, és hálás vagyok azért, hogy megint, ismételten, már sok – sok éve részese lehetek ennek a csodának.
Az ősz nem az elvárásokról szól…
Talán azért is olyan elbűvölő egy napsütéses őszi nap, mert már nincsenek nagy elvárásaink. Nyáron igenis süssön a nap, legyen meleg, télen hulljon a hó és maradjon is meg… Ősszel viszont bármi lehet: eső, szél, akár mínuszok…Fel vagyunk rá készülve. És ha adódik pár óra napsütés, az olyan, mint a kikelő méheknek a méhpempő – életelixír, esszenciális táplálék, erő, mely felkészít a fényhiányos időszakokra.
A hatalmas séták után, a halványuló fények és hűvösödő levegő kíséretében oly jó érzés hazatérni. Bekuckózni az otthon és a család melegébe, megcsodálni a begyűjtött őszi terméseket, és egy meleg teával áldást mondani az őszre, a Földre, Égre, Napra –az ÉLETre.
Használjátok ki ezeket az áldott, aranyat érő napokat! Nincs szó, mi leírhatná, nincs kép, mely megmutathatná, nincs zene, mely érzékeltethetné azt a szépséget, gazdagságot, amit a Jóisten nekünk, értünk teremtett! Csodáljuk, szeressük a természetet, gyűjtsük be erdők, mezők felkínált kincseit, miközben óvjuk szeretetünkkel életünket védő és tápláló Földanyánkat.
Az őszi természetben gyűjthető termésekről, bogyókról néhány korábbi cikkemben olvashattatok, érdemes séta közben begyűjteni, nem csak hasznosak, de igazi finomságok is készíthetők belőlük (ezeket az írásokat itt, és itt, és itt találod). Van még néhány fontos gyógynövény, melyet szintén ilyenkor, ősszel, ősz vége fele érdemes szedni. Ezekről következő írásomban olvashattok.
Addig is élvezzétek ezt a csodás évszakot, tapasztaljátok meg, mennyire el tud varázsolni :).
