A csend mágiája
Hív a csend. Vágyom rá, mint szerelmes a csókra, mint kisded az anyja ölébe, mint tikkad fű az esőre, mint festő a színekre, mint zenész a hangokra… Oly erős a vonzása, hogy mindig elindulok. Ropog a hó a talpam alatt, reccsen – roppan a fagyott ág és levél. Megnyugtató zörejek, ahogy kaptatok fölfele. Kitágult orrcimpáimon…