A gondolkodás nélkül valószínűleg régen kihalt volna az emberiség, vagy legalábbis nem azok lennénk, akik vagyunk. De még mielőtt egy túl magas polcra feltennénk a gondolkodást, és azonosítanánk magunkat a gondolatainkkal, jobb, ha a helyén kezeljük. A gondolkodás ugyanis egy eszköz, egy nagyon – nagyon fontos eszköz. És mint minden eszközt, ezt is lehet jól, vagy rosszul használni.
Sokat beszélnek, írnak manapság a gondolkodásról – nem véletlenül! Ugyanis az, hogy hogyan gondolkodunk, az egész életünkre kihat. Ha jól gondolkodunk, akkor nem csak jó döntéseket hozunk, hanem boldogabbak, sikeresebbek, egészségesebbek leszünk. Rosszul gondolkodva is lehet élni, de én ezt inkább túlélésnek nevezném – ilyenkor sokkal több jut a bánatból, kudarcból, problémákból.
Van egy fontos alap tézis: a problémák forrása mindig a nem-tudás, vagy a téves tudás. Legyen szó anyagi, egészségügyi, lelki problémáról, nagyon sok esetben a gyökérok a tudás hiánya! Minden nehézség gyökere abban van, hogy nem tudunk, keveset tudunk, vagy rosszul tudunk. És sokszor bizony tanulni sem akarunk, semmiből… Nem ismerjük a lélek működését, nem ismerjük az agyunk működését. Kevés tudásunk van a világról, az igazságról, a valóságról. Megyünk mindenféle hitrendszerek, ideák, „izmusok” után, amit valóságnak vélünk, aztán csodálkozunk, hogy nem találjuk adott élethelyzetben a megoldást.
És mi lenne a legelső lépés ezzel kapcsolatban? Tanuljunk meg helyesen gondolkodni! Használjuk helyesen ezt a nagyon fontos eszközt!
Ha valami nem működik, nem használható, utánanézünk, megpróbáljuk megjavítani. Ha elromlik, mondjuk a porszívó, megpróbáljuk megjavítani (vagy javíttatni), keressük a hibát – nem pedig ragaszkodunk ahhoz, hogy a porszívó márpedig jó. Miért nem ugyanezt tesszük a gondolkodásunkkal? Ha például egy konfliktust, problémát nem tudunk megoldani a gondolkodásunkkal, általában nem kezdjük azt keresni, hogy van-e valami baj vele… Ugye ismerős? Nem a gondolkodásommal van baj, dehogyis! Mindig a másikkal, a világgal, a körülményekkel van a baj…
Kérlek, néha szállj ki a fejedből, mert a valóság sokszor azon kívül van…
1. A tapasztalat nem mindig egyenlő a teljes valósággal
Élete során mindenkinek számtalan, jó és rossz tapasztalata van. Ezek nagymértékben meghatározzák, hogy az ő fejében mi lesz a „valóság”.
Sokszor évekig, évtizedekig élünk egy olyan alternatív valóságban vagy részletvalóságban, amiről teljes bizonyossággal tudni véljük, hogy az van. És kész. Ez számunkra a sziklaszilárd valóság.
És amikor egy új helyzettel találkozunk, máris visszanyúl az agy ezekhez a megélt tapasztalatokhoz – a sziklaszilárd valóságunkhoz. És egyből levon valamilyen következtetést. Amit természetesen igaznak vél. A baj itt az, hogy nem vagyunk sokszor tudatában annak, hogy amit gondolunk, az csak egy feltételezés, nem a valóság! Addig, amíg nem bizonyosodik be, csakis feltételezésnek tekinthetjük a gondolatainkat, nem valóságnak!
Nézzünk erre egy példát:
Katának rossz tapasztalata volt már kétszer is a férfiakkal. Sőt, egész életében azt hallotta Édesanyjától, hogy minden férfi szemét. Szülei 6 éves korában elváltak. Édesanyja nevelte, és már egész kicsi korától azt hallotta, hogy nem lehet megbízni a férfiakban. Azt, hogy a váláshoz az Anya is hozzájárult, persze soha nem hallotta. Anyának az volt a sziklaszilárd valósága, hogy a férfiak megbízhatatlanok, sőt minden férfi szemét. Arról vajmi kevés tudása volt, hogy két ember kell egy kapcsolathoz, hogy hogyan működik egy nő, hogyan egy férfi….Ezt tehát nem adhatta át a lányának. Azt viszont annál inkább, hogy minden férfi szemét.
Kata felnőve már eleve gyanakvással közelített a férfiakhoz. És hogy bebizonyítsa a már régen fejébe került „valóságot”, meg is tett érte mindent.
Van ugye egy alap hitrendszer, amit ő valóságnak vél: a férfiakban nem lehet megbízni. Ha egy férfi közeledik hozzá, működésbe lép az alaphiedelem, ami kivált egy viselkedésmódot (bizalmatlan és tartózkodó lesz), és egy automatikus, általában negatív gondolatot („biztosan csak azt akarja tőlem…”). Ilyen indítással nehezen jön össze egy kapcsolat… Ha mégis összejön, az alap nem a bizalom és a szeretet lesz, hanem a gyanakvás. És figyelni fog minden szóra, cselekedetre, és nagyon könnyen félre is értelmezi, csakhogy bebizonyítsa igaza van… Mert az ő fejében az igazság az: a férfiak megbízhatatlanok.
Ugye érthető? Minden embernek van egy saját valósága, ami részben lehet valóban a tényszerű valóság, részben viszont számos, tapasztalatból-, téves tanulásból-, nevelésből származó hitrendszer, meggyőződés. Ez utóbbiaknak sajnos ritkán van köze a tényekhez.
Valóság kontra vélt tudás
A tapasztalatokból tudás lesz. Olyan tudás, ami mindenkinél egyéni. Ez lesz az egyéni valóság. Ennek egy része, valóban a tényleges valóság, másik része viszont csak az adott ember „valósága”. Mint az előző példában Kata férfiakról alkotott „tudása”.
Ez a tudás a fejünkben sokféle forrásból származhat:
- Gyermekkorunktól kezdve tapasztalunk, megélünk dolgokat, amiből levonjuk a következtetéseinket (sokszor tévesen). Ha valaki gyerekkorában azt tapasztalja, hogy szülei állandóan a pénz miatt veszekednek, aggódnak, akkor levonja a következtetést: a pénz egy rossz dolog. És lehet, hogy felnőve ezeket a történéseket már régen elfelejtette, de a tudata mélyén az a valósága, hogy a pénz egy rossz dolog. Pont ezért mindent meg fog tenni, hogy még véletlenül se legyen pénze! Nem tudatosan teszi, de az agyában lévő „igazságnak” mindenképpen igyekszik megfelelni.
- Sok mindent hallunk szüleinktől, környezetünktől, és akaratlanul is magunkévá tesszük. Ha a pénznél akarok maradni: ha valaki állandóan azt hallja gyermekkorában, hogy minden gazdag ember becstelen, lop, csal, óhatatlanul ez a „tudás” épül be az agyába. Felnőttként talán már elfelejti ezeket a mondatokat, de a tudata mélyén ott van az „igazság”: minden gazdag becstelen. És bár vágyik a bőségre, gazdagságra, nem tudja elérni, és ha valahogy mégis sikerül, rövid időn belül visszakerül ugyanarra a szintre, ahonnan elindult… Mert a tudatalatti program közben fut: „ha gazdag vagyok, én is becstelen vagyok”.
- Tanulunk iskolákban, tanfolyamokon, egymástól, stb. Ezek lehetnek valóban hasznos, igaz tudások, de ne feledjük, hogy itt is emberek tanítanak! És mindenkinek vannak hitrendszerei! És közben a világ is változik, ezért ami ma tényszerű tudásnak számít, holnapra lehet, hogy már nem az… Ezért nagyon fontos a tanulás, a nyitottság, az utánajárás. És: a tanultak kipróbálása! Mert akkor lesz valamiből igazi tudás, a TE tudásod, ha működik! Ha jól működik, előre visz és felszabadít! Ami nyögvenyelős, túl bonyolult, félelmet kelt, az nem igazi tudás, vagy nincs rá szükséged!
A valóság elutasítása
A valóság elutasításaTérjünk vissza kicsit a fejünkben lévő aktuális tudáshoz, a saját alternatív valóságunkhoz. Amikor olyan problémával találkozunk, hogy a fejünkben lévő tudás ütközik a valósággal, érdekes dolog történik. Ha az életben találkozunk egy helyzettel, azt igyekszünk úgy magyarázni, értelmezni, megélni, ahogy az nekünk ismerős – vagyis úgy, hogy megfeleljen az aktuális tudásunknak. Legtöbbször nem a tudásunkat fogjuk bővíteni, hanem a valóságot ferdíteni.
Ugyanígy, ha egy olyan gondolattal, tudással találkozunk, ami még nincs a fejünkben, az agyunk első reakciója az elutasítás. Régen ezért embereket égettek el, vagy legalábbis üldözték őket! Gondolj csak arra, hogy azt az új gondolatot, tudást, hogy a Föld kering a Nap körül, és nem fordítva, milyen sokáig nem fogadták el… De ez sajnos ma is így van – minden, ami számunkra új, ismeretlen, nehezen fogadjuk el, mert nem egyezik a fejünkben lévő tudással. Tehát az első reakció, ami szinte reflexből jön, az az elutasítás – az nem is igaz, ilyen nincs, hazugság, gyanús ez az egész, stb. Vagyis nem a tudásunkat kezdjük bővíteni, hogy közelítsünk a valósághoz, hanem a valóságot tagadjuk / torzítjuk / másítjuk, hogy közeledjen a fejünkben lévő tudáshoz! Erre a legjobb példa az, amikor ítéletet alkotunk olyan dolgokról, amit nem is ismerünk, vagy vajmi kevés tudásunk van róla! Az Interneten olvasott egy-két hír még nem tudás…
Akkor hogyan?
Az igazán okos, helyesen gondolkodó ember minél többet tud, annál alázatosabb, és annál inkább megkérdőjelezi a tudását minden új szituációban. És ha valami ellentmond a fejében lévő ismereteknek, akkor kérdéseket tesz fel, utánajár, tanul! És addig nem mond ítéletet, nem dönt, amíg ezt meg nem tette!
És tudom, hogy TE kereső ember vagy, mert most is ezt a cikket olvasod :). Ezért egy probléma, konfliktus kapcsán mindig tegyél fel kérdéseket magadnak – legelőször a gondolkodásoddal kapcsolatban. Első körben tekintsd a problémával kapcsolatos gondolataidat feltételezéseknek, és nem a valóságnak! Aztán vitasd meg magaddal, másokkal! Ha képes vagy időnként kiszállni a saját fejedből, hitrendszereidből, meglepve tapasztalhatod, hogy mennyivel több siker, boldogság és öröm lesz az életedben.
2. Bonyolítás
A másik óriási probléma a gondolkodásunkkal kapcsolatban az automatikus bonyolítás. Igen, vannak helyzetek, amelyek valóban összetett, bonyolult gondolkodást és cselekvést igényelnek, de az életben felmerülő legtöbb helyzet megoldása nem bonyolult!
A legtöbb ember azt hiszi, hogy ami bonyolult, nehezen érthető, tudományosan hangzik az egyben jó és helyes is. Ez természetesen nem igaz – sokszor a legegyszerűbb dolgok hozzák el a megoldást! De milyen is az ember? Általában kevésre tartja azt, amit könnyen megért, és áhítattal néz arra, amit nem! Ha az orvos vagy az ügyvéd latin szavaktól hemzsegő tudományos magyarázatot ad a problémára, akkor ő biztosan tudja…. Pedig nem!!! Pont fordítva igaz: minél nagyobb és tisztább valakinek a tudása, annál egyszerűbben, érthetőbben el tud magyarázni bármit!
De mivel azt hisszük, hogy ami bonyolult, az a jó, a problémáinkra is előszeretettel választjuk a bonyolult megoldásokat. Nagy nehézségek árán lehet, hogy így is meg tudjuk oldani. Ezért sokszor bele sem gondolunk, hogy esetleg egyszerűbben, kevesebb erőfeszítés és idő árán is lett volna megoldás…És ezzel mit teszünk? Megerősítjük azt a hitrendszerünket, hogy a bonyolult megoldások működnek! Ezért ha legközelebb felmerül egy probléma, egyből elkezdjük bonyolítani! Elkezdünk összetettebben gondolkodni, utána olvasni, végső esetben szakértőt keresünk… És mit tesz a „szakértő”? Érthetetlen kifejezésekkel, tudományosnak tűnő mondatokkal bombázza agyunkat – amiből sokszor semmit nem értünk. De a végén valahogy megszületik a megoldás – és megint megerősödik az a hitrendszerünk, hogy a felmerülő problémák megoldásának a legmegfelelőbb módja a minél bonyolultabb tudás! Eszünkbe sem jut már, hogy gondolkodásunkban, a megoldás keresése során egyszerűsítsünk…
Ha tehát egy problémával szembesülsz, ne az legyen az első, hogy a karmádat próbálod oldani…Ne bonyolíts! Először tanulj meg helyesen gondolkodni, mert lehet, hogy csak ezzel van a baj. Ha ez már nagyon rendben van, jöhet a karma is…
3. Gyorsaság
A gyorsaság a mai világban nagyon felértékelődött. Gyorsan akarunk felnőni („mert akkor végre azt csinálok, amit akarok”), gyorsan akarunk sikereket, gazdagságot elérni, gyorsan kell elkészíteni a prezentációt, gyorsan kell csökkenteni a hibaszázalékot, gyorsan kell megtanulni angolul…. Mindent gyorsan akarunk, és minden tegnapra kell elkészüljön…
És ez sajnos a gondolkodásunkra is kihat. Gyorsan „kell” gondolkodni, és gyorsan „kell” dönteni (Nagyon nem szeretem a „kell” szót – semmi jó nem sül ki belőle). Sokszor olyan gyorsan döntünk, vonjuk le a következtetéseinket, hogy valójában esélyünk sincs átgondolni a tényeket. És ez nem csak a munkánkban igaz, hanem sajnos otthon, a kapcsolatainkban is.
Egyetlen esetben jó ez a gyors gondolkodás és döntés: ha veszélyben vagyunk. Ilyenkor ugyanis működésbe lép az az agyterület, amelyik a túlélésünkért felelős. Ezt talán úgy ismered, hogy ez az „üss vagy fuss” terület. Semmi mást nem tud, de a túlélésünket maximálisan biztosítja! Azért fejlődött ki évmilliók során, hogy megvédjen bennünket. Amikor a mamutot üldöztük, vagy éppen ő üldözött bennünket, teljesen elégséges és jó volt, ha tudtunk ütni vagy futni – abszolút hasznos volt a gyors döntés és cselekvés! Nem kellett hozzá több információ!
Ilyen esetek ma is előfordulhatnak, bár jóval ritkábban, elvétve, és nem naponta. Biztosan volt már mindenki olyan helyzetben, amikor mindenféle információ gyűjtés nélkül cselekedett. Ha égett már valakinek a háza, vagy éppen földrengés rázta, akkor valószínűleg azonnal kiszaladt belőle, és nem kezdte analizálni a helyzetet. És ez így van jól – ilyenkor működik az ősi agyterületünk, és megment bennünket.
Már nem üldöz a mamut…
De miért kell gyorsan dönteni, cselekedni minden más helyzetben? Ha nincsen életveszély, nem kell azonnal döntened! Az első gyors gondolatodat nem kell azonnal kimondanod! Ha a főnököd morcosan szól hozzád, nem kell egyből arra gondolnod, hogy utál! Nincsen információd arról, hogy mi is történik vele éppen! Ha a férjed elfelejti a szülinapod, nem kell egyből arra gondolnod, hogy már nem törődik veled, már nem szeret… Tudod, hogy éppen mi zajlik a lelkében? Hogy milyenek a napjai mostanában? Tudod, hogyan működik a férfi? Egy csomó olyan kérdés, amire éppen akkor nem tudod a választ, nincs róla információd, és mégis gyorsan levonod a következtetéseidet… És rosszabbik esetben még cselekszel is: a fejéhez vágod, hogy milyen szemét alak. Vagy éppen magadban őrlődsz, ahelyett, hogy kérdeznél, és valós információkat gyűjtenél.
A lassítás nem túlagyalás!
Ne téveszd hát össze! A túlagyalás a gyorsaság másik végletének számít: amikor addig agyalunk, hogy lebeszéljük magunkat a következtetés levonásáról és a döntésről, cselekvésről! Az agyalás teljesen más, mint az információgyűjtés! Az agyalás a saját fejedben történik, és csak azt a tudást használja fel, ami benne van! Ha csak téves tudás és „alternatív valóság” van aktuálisan a fejedben, ez az agyalás soha nem hozza el a megoldást! Ehhez új tudásra, tényszerű információra van szükségünk! Nyitni kell kifele, ki kell lépni legalább néhány percre a saját „valóságunkból” mielőtt döntést hoznánk! Hidd el, kicsit lassítani sokkal jobban megéri, mint gyorsan gondolkodva rossz döntéseket hozni.
4. Érzések és tények
A helyes gondolkodásban nem segít a heves érzelem. Amikor érzelmileg túlfűtött állapotban vagyunk, nem tudunk tényszerűen gondolkodni! Ezért nem is szabad döntéseket hozni ilyen állapotban, és nem jó kimondani ilyenkor azt, ami önkéntelenül nyomulna ki belőlünk!
Képzeld el a következő szituációt. Reggel elalszol, mert valamiért nem hallod meg az ébresztőt. Aztán rohanni, kapkodni kezdesz, mert különben elkésel a munkából. Sietsz, sürgeted a gyermeked – egy felfokozott állapotban vagy érzelmileg. A gyermek még nem érti ezt, még nem ragadt át rá a te érzelmi állapotod, ezért vidáman, a saját tempójában készülődik. Erre te egyre idegesebb leszel, még inkább kapkodsz, rángatod a gyermeked – és közben leveritek a drága, még Nagyitól örökölt vázát a polcról. Mi történik a legtöbb esetben? Üvölteni kezdesz a gyerekkel, hogy nézd már megint mit csináltál! Abban az érzelmi állapotban képes vagy tényleg úgy gondolni, hogy a gyerek az oka mindennek. Az egyszerű tény pedig az: nem halottad meg az ébresztést, mert vagy nem szólt, vagy már régóta nem pihented ki magad rendesen… Ez a valóság. Az pedig a hibás (és nagyon káros) döntés, hogy leüvöltöd a gyerek fejét és felelőssé teszed valamiért, amihez semmi köze nincsen…
És hány, de hány esetben döntünk így, az érzelmek hevében, amikor összekeverjük az érzéseinket, indulatainkat a tényekkel! Amikor elhisszük, hogy amit ott, abban a pillanatban gondolunk, az a valóság!
Ezért soha ne dönts heves érzelmek hatására (még heves pozitív érzelmek esetén se)! Itt is szükség van az időre – visszajutni egy nyugalmi állapotba, innen átgondolni a tényeket(!), begyűjteni az információkat, és csak utána dönteni.
A 4 alap pillér
A helyes gondolkodásnak van tehát négy fontos alapfeltétele. Ha ezeket figyelembe veszed, és megtanulod alkalmazni, elkerülhetetlen, hogy egyre elégedettebb, sikeresebb és boldogabb legyél:
- Ismerd meg a valóságot! Ne engedd, hogy a fejedben lévő régi hitrendszerek irányítsanak. Vedd észre, ha ugyanazt a (sikertelen) mintát ismétled, mert akkor valószínűleg hibás tudás van a fejedben. Mindig kérdezz: magadtól, másoktól – merj bátran kérdezni! Szállj ki néha a saját fejedből. Légy nyitott az igaz tudásra, tanulj!
- Egyszerűsíts! A legtöbb probléma megoldása egyszerű. Ne bonyolíts! És higgy annak, ami érthető és könnyen alkalmazható!
- Lassíts egy kicsit! Nem kell mindig azonnal dönteni! Nem a prérin vagy már, ahol éppen egy farkascsorda üldöz!
- Túlfűtött érzelmeidet ne azonosítsd a valósággal! És ne dönts ilyen állapotban!
A helyes gondolkodásról, az agyműködésről még rengeteget lehetne írni. Hiszen különbségek vannak a női agy és a férfi agy között, másként gondolkodik egy csecsemő, vannak specialitásai a kamasz agyának… Folytatni lehetne a sort, de most nem ez a lényeg! Hogy én se bonyolítsam a dolgot: hidd el, ha ezt a néhány alapelvet elkezded alkalmazni az életedben, máris változást fogsz tapasztalni! A régi, negatív hitrendszerek, meggyőződések megkeresése és feloldása egy kicsit több munkát igényel, de hidd el, megéri (negatív hitrendszerekről itt is olvashatsz: Mindennapi korlátozó hiedelmeink). Az egyszerűsítés és a lassítás viszont annyira könnyű! Kezd el még ma! És kérlek, felejtsd el ezt a két szót: „kell” és „de”…
Szabad akaratodból dönts a változás, a könnyedség, a mindennapi derűs tanulás és helyes gondolkodás mellett :).
